Az elmúlt öt hétben KonMari kalandjaim követhettétek végig. Belevetettem magam a rendrakásba, de ezúttal nem a megszokott módon, hanem Marie Kondo méltán népszerű módszere szerint. A családom is belerángattam, hisz úgy lett teljes a lakásban a harmónia. Őszinte vallomásokat olvashattatok, a módszer zsenialitásaival és buktatóival egyaránt megismertettelek Titeket. Nézzük, milyen távolabbi hatásai lettek egy rendrakásnak indult műveletnek…

KonMari_modszer_home Kövess minket a Facebookon: Kívül Belül Boldogság

A sorozat további részeit itt olvashatjátok:

1.rész: A ruhák

2.rész: Könyvek, papírok, magazinok és receptek

3.rész: Komono - fürdőszobai és elektronikai apróságok és gyógyszerek

4.rész: Komono (1) - konyhai apróságok, hobbikellékek, babaholmik és lakásdekoráció

5.rész: Komono (2) - Érzelmi értékkel bíró tárgyak

Mi történik a KonMari módszer befejezése után…

Jobban érzem magam a bőrömben

Megváltam minden olyan ruhámtól, ami kicsi, kényelmetlen, vagy ami olyan alkalomra/életvitelhez való, ami már nem része az életemnek. Nem törnek rám a kérdések a készülődés során, hogy mikor fogok végre lefogyni, kibékültem az alakommal. Sőt, jobban tetszik, mint a korábbi. Nem azon agyalok, hogy mennyi mindenre nincs időm. Minden olyan holmitól, ami olyan tevékenységhez köthető, amit nincs időm végezni, megváltam. Ettől valahogy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lettem.

Nagyobb a rend a lakásban

Mivel szellősebbek a terek és nincsenek túlzsúfolva a pultok, polcok és szekrények, azonnal szemet szúr egy-egy kallódó tárgy, amit a helyére is teszek. Így az esti fektetés után nem romokban vár rám a lakás, hamarabb lesz rend és nyugodtabb az estém is. Végre valahára teret kap egy kevéske énidő - ha nem is sok, de minden percét kihasználom!

Tudatosabban vásárolok

Nem igaz, hogy nem vásárolok, mert megteszem, de szigorúbb vagyok. Kétféleképpen. Egyrészt magánál a vásárlásnál, jól átgondolom, hogy illik-e hozzám az adott ruha, hogy szükségem van-e az adott tárgyra. Illetve beköszöntött az életembe a KonMari-vásárlás. Hogy örömet okoz-e, azt nem tudom, de arra a kérdésre, hogy valóban megmozgat-e az adott tárgy, határozottan tudok válaszolni. Ha erre sem tudom a választ, nem vásárolok. Ha nem tudom kiverni a fejemből, visszamegyek érte. Másrészt amikor új dolgot engedek az életembe, felülvizsgálom a régiek sorsát. Hiszen ha új őszi kabát kell, annak ellenére, hogy van 4-5 ennek megfelelő ruhadarab, akkor kizárt dolog, hogy ezek közül mindegyik betölti a szerepét. Hiba van a gépezetben, lehet, hogy néhány darabtól meg kell válni.

KonMari módszer: Miért ajánlom mindenkinek, aki most kezdi el a rendszerezést

Jobban igénylem a rendezettséget, a letisztultságot

Jobban igénylem a rendezettséget, a letisztultságot

Amióta a KonMari módszer szerint hajtogatom a ruháimat, nem tudok rendetlenséget csinálni a gardróbban. Sosem dobálom be a ruháim. Ha nincs időm hajtogatni, félreteszem későbbre. De egyre jobban belejövök, már sokkal kevesebb időt vesz igénybe, mint néhány héttel ezelőtt.

Amióta mindennek fix helye van, szigorúan mindent vissza is teszek. Zavar, ha kallódnak a dolgok. Tekintve, hogy kisgyermek van a családban, állandó vendégünk a kupi, de ez már csak felületi. És mivel tudom, hogy pikk-pakk milyen szép otthont tudok varázsolni, erős a motivációm, hogy ezt meg is tegyem.

Most a naplózással ismerkedem, hogy kézben tartsam a háztartást. A KonMari módszer előtt ez eszembe sem jutott volna. De amint megérintett a fizikai rend, ezt magasabb szintekre szeretném emelni. A házimunka is rendszert fog kapni, remélem hasonló sikereket érek el, mint Marie Kondo segédletével.

Több lett az önbizalmam

A KonMari módszer utazás is. A holmink átválogatásával egyre jobban megismerjük saját magunkat is. Illetve ami fontos, fel tudjuk mérni, miben változtunk. Céltudatosabb lettem, határozottabb, és a jelenlegi önmagamat teljesen el tudom fogadni. A korábbi időszakokkal is kibékültem, és megtanultam felismerni a változást. Változnak az idők, a testünk, a lelkünk, a prioritások, a kapcsolataink - a korábbi változásokkal kibékültem, a jövőbelieket pedig tárt karokkal várom :-)

Megtanultam, hol vannak a személyes határaim

Milyennek kell lennie egy mai nőnek? Csinosnak, sportosnak, konyhatündérnek, … Kell, hogy legyen hobbink, sportoljunk, olvassunk sokat, magunk süssük a tortát a családi bulikra. Mindig legyünk kisimultak, szépek, nyugodtak. Ismerős? Semmi mást nem hallani manapság a nőktől, mint hogy mennyi mindennel el vannak maradva. Maga a szelektálás fogalma is negatív, a holmiktól való megválás miatt nem állnak neki sokan. A KonMari módszer ebben is újat nyújt. Nem arra fókuszál, hogy mi megy, hanem arra, hogy mi marad. Én ezt igyekszem lefordítani a napjaimra. Arra fogok koncentrálni, hogy mi sikerült aznap, és nem arra, ami elmaradt. Gyakorlatilag nem változik az elvégzett feladatok száma, de egyáltalán nem mindegy, hogy jó érzéssel, vagy önostorozva bújunk ágyba…

A KonMari módszernek hála, rájöttem: sokat várok el magamtól. A szelektálás során nagyon sok olyan holmi akadt a kezembe, ahol önkéntelenül is feltettem a kérdést: “Mégis, hogy a fenébe gondoltam, hogy nekem ilyesmikre lesz időm?” A könyvek, receptek, hobbikellékek válogatásánál szépen lassan rájöttem, hogy sokat akart a szarka… Tegnap takarodót fújtam magamnak. Messze nem voltam kész a vasalással, de tíz óra volt. Sem manók, sem angyalok nem fogják megcsinálni helyettem az éjszaka folyamán, tehát nyugodtan félbe hagyhatom. Néztem az órát. Két ing fért bele tíz óráig. Kihúztam a vasalót, megfürödtem és ágyba bújtam. Nagyon jó érzés volt, be is fogom tartósan vezetni. Könnyebb leírni mint kivitelezni, de rákaptam az ízére, és azt hiszem, jó úton haladok…

Pozitív visszajelzések

Pozitív visszajelzések

Marie Kondo azt állítja, hogy a rendrakás ragadós. És aki elkezdi a KonMari módszert, magával fogja vonzani az ismerőseit. Egy lyukas fillért sem tettem volna rá, hogy bármelyik ismerősöm nekilát. Vállaltam, hogy nekiláttam a módszernek, olvassák ezt a cikksorozatot is, de nem gondoltam volna, hogy van olyan, aki ténylegesen nekiáll. Vagy legalábbis fontolgatja.

Nem erőszakoskodtam senkivel, nem “tukmáltam” a KonMari módszert. És egyszer csak… Jött egy váratlan üzenet. Aztán még egy… Egyre váratlanabb személyektől. Van, akinek erőt adtam, van, aki a segítségemet kéri. Olyan is van, akitől csak 1-1 fotó jön, és maga a módszer nem érintette meg, de a ruháit eszerint hajtja.

“Linkeld majd be a zoknihajtogatást (…) Mióta beköltöztem, szidtam ezt a fiókot, hogy milyen kicsi. És mindig le kellett nyomnom a ruhákat, hogy becsukjam. Most meg azt sem tudom mit rakjak a megüresedett helyekre.”

“A gardrób rendezéses cikked nagyon tetszett. Kölcsön kérném a Marie Kondo könyvet, ha már kiolvastad. (…) Képzeld, anyánál vannak a könyveid, de nem adja oda egyelőre. Egyiket ő olvassa, másikat a nővérem.”

“Olvastam a cikkeid. Imádom. Költözésnél én is sok mindent kiszelektáltam, de így is vannak olyan ruháim amiket az elmúlt 1-2 évben nem vettem fel. (…) Én is szelektálni fogok még egyet. Erőt és lendületet adott hozzá az írásod. Köszönöm!”

“Beleolvastam a rendszerezős cikkeidbe, tök jó, lehet, hogy én is belefogok, mert bár egy éve beköltöztünk, most kezd kialakulni mindennek a helye.”

Köszönöm, hogy velem tartottatok az elmúlt öt hétben, remélem, inspirálódtatok. Nagyon megszerettem ezt a módszert, magával ragadott, sajátomnak éreztem. Annak ellenére, hogy a japánok és a magyarok teljesen eltérő habitusú emberek, a KonMari módszer nálunk is kiválóan alkalmazható. Ha még nem értél a végére, hajrá! Ha elakadtál, remélem folytatod! Ha nem érzed magadénak a rendszert, csak próbáld ki egyes elemeit :-)

A sorozat további részeit itt olvashatod:

1.: Ruhák

2.: Könyvek, papírok

3.: Komono - fürdőszoba

4.: Komono - konyhai apróságok

5.:Szentimentális tárgyak

csik

Szitás Judit

Szitás Judit

Szitás Judit vagyok, 29 éves, férjemmel és lassan kilenc hónapos kisfiúnkkal Klagenfurtban élünk. Szeretem magam körül a rendet, azt a fajtát, amikor látszik a lakáson, hogy emberek élnek ott. Kis káosz belefér, hiszen ÉLÜNK, boldogan… Szívesen csinosítgatom az otthonunkat, a szelektálásról sem feledkezem el soha. Aztán megtörtént. Anya lettem. Terhesen a varrógépet hajtottam, a horgolótű az ujjamat törte, a szemem már kidülledt a sok olvasnivalótól. A sütőben állandóan sült valami. Jön a baba, nem lesz idő az újdonságokra. Újabb szelektálás, itt az új élet a küszöbön, új prioritásokkal. Aztán jött a pár hónapos hullámvasút: mámor, ismerkedés, bizonytalanság. Aki felismeri, hogy ennek sosem lesz vége, mert mindig újabb és újabb korszak jön, az már fél siker. Felismertem, elfogadtam. De valami nem stimmelt, még mindig nem. A nap nagy részét itthon töltöm, és rá kellett jönnöm, hogy utálok itthon lenni. Nem a kupi zavart, azt esténként hamar rendbe raktam. De akárhová néztem, összeszorult a gyomrom. Ebből a könyvből sem főztem még. Ezt a magazint sem olvastam el, azt a könyvet sem. Ezt a kézműves apróságot is félbehagytam. Le kéne porolni a polcot, de a sok porfogót nincs időm eltenni. És a többi… Ekkor jött megmentőm, egy japán hölgy, Marie Kondo személyében…