KonMari Judittal: Érzelmi értékkel bíró tárgyak

A japán KonMari módszer egy magyar család életében sorozat – 5.rész: Érzelmi értékkel bíró tárgyak

Öt hetes kalandom ötödik, egyben utolsó felvonása következik… Belevetettem magam a rendrakásba, de ezúttal nem a megszokott módon, hanem Marie Kondo méltán népszerű módszere szerint. A családom is belerángattam, hisz úgy lesz teljes a lakásban a harmónia. Tartsatok velem a következő hetekben! Őszinte vallomások következnek, a módszer zsenialitásaival és buktatóival egyaránt megismertetlek Titeket. Következzenek az érzelmi értékkel bíró tárgyak!

Érzelmi értékkel bíró tárgyak

Emlékdoboz

A KonMari módszerben utolsó lépésként az érzelmi értékkel bíró tárgyakat kell górcső alá vennünk. Ide tartoznak a fényképek, a képeslapok, a gyerekek rajzai és alkotásai. Érmek, kupák, gyűjtemények, örökség, bármi tartozhat ide. Marie Kondo azt javasolja, ha az első négy kategória során elakadsz egy-egy tárgynál, és hosszabb ideig sem vagy képes dönteni, akkor tedd félre a végére. A nagy horderejű döntésekre a végén válunk képessé. Én csak fotókat és képeslapokat (ide értve a nászajándékként kapottakat is) soroltam ide, a kisfiúnk kilenc hónapos, alkotása még nincs – szerencsére, mert azt hiszem, ott sokat időztem volna 🙂 Minden egyéb tárgyról igyekeztem a korábbi kategóriák során döntést hozni.

Azt gondoltam tehát, hogy pillanatok alatt végigfutok ezen, és egy óra alatt elkészülök. Nem így lett… Többször is elgondolkodtam, hogy a digitális fotók számítanak-e. Mire Marie Kondo Tiszta öröm c. könyvének végére értem, megkaptam a választ: igen. Itt már tudtam, hogy ez egy hosszú folyamat lesz…

Szívesen olvasnál arról, hogy mi pontosan a Konmari módszer? Olvasd el Szandra összefoglalóját a KonMarizás előnyeiről!

Képeslapok

Esküvői képeslapok

Férjemmel való egyeztetés után eldöntöttük, hogy a nászajándékba kapott lapokat megtartjuk. Az viszont nagyon zavart, hogy ide-oda rakosgattuk őket a lakásban. Mindig máshol kaptak helyet, és ha elő szerettem volna venni őket, nem is tudtam volna, hirtelen hol keressem.

A KonMari módszer nagy hangsúlyt fektet a tárgyaink tiszteletére, az ezekkel való megfelelő bánásmódra. A könyvek olvasásakor nem éreztem át ennek jelentőségét, a japánok és a magyarok mentalitásbeli különbözőségének tudtam be. De ahogy haladtam a válogatással és a rendrakással, elkezdtem átérezni a dolgot. A nászajándékba kapott kristálypoharak a konyhai holmik válogatásakor hozzájuk méltón, szem elé kerültek. Felszabadult tehát egy gyönyörű bordó bársonydoboz, amit apró arany karikagyűrűk díszítettek. Itt kaptak helyet a nászajándékba kapott képeslapok.

Emlékek a barátoktól, ismerősöktől

többi képeslapot átválogattam. Legtöbbjüket legalább 15 éve kaptam. Forgattam őket, és rájöttem, hogy már nem okoznak örömet. Nem volt meg a varázsuk. Hiába olvastam el a szöveget, amit barátaim írtak nyaralásaikról, vagy születésnapomra, nem volt meg az érzés, amit akkoriban éreztem, amikor kaptam ezeket. Néhány évvel később is örömet okoztak, de ilyen távlatból már nem. Egyet megtartottam. Nagymamám egykori szomszédja írta, sajnos már nem él. Amikor ezt a képeslapot a kezembe vettem, megdobbant a szívem. Ezen a ponton ébredtem rá teljes bizonyossággal, hogy Marie Kondo nem téved. Megszereztem azt a képességet, hogy adott dologról azonnal el tudom dönteni, örömmel tölt-e el. Ez fordulópont volt, tudtam, hogy az összes további döntésem helyes lesz. Haladhatok tehát lendületesen tovább.

De lendület nem volt. Ez a kategória már nem arról szól. A lakásunk rendben volt, mindössze két doboznyi holmi várt rám, ráadásul maguknak a dobozoknak is meg volt már a helyük a szekrényben. Innen nem siettem sehová. Ha az ember érzelmi töltettel bíró tárgytól készül megválni, annak igenis kijár egy kis nosztalgia.

Néhány képeslapnál úgy éreztem, meg kell osztanom a feladójukkal, hogy hosszú évek múltán ezekre rábukkantam. De szeretném megadni a módját, ezért titokban, postai úton fogják kézhez kapni őket.

Papír alapú fényképek

A fényképek következtek. Papíralapú fényképem nem volt sok. Ezek közül volt, ami csak arra várt, hogy végre albumba rendezzem őket, például a néhány hónappal ezelőtti babafotózás képei. Ezen nem volt mit kiválogatni, hiszen nem olyan rég még azon morfondíroztunk, hogy a rengeteg jól sikerült kép közül melyiket hívassuk elő. Azóta viszont hozzájuk méltatlan módon, a fotóstól kapott celofán tasakban roskadoztak. Éppen itt volt az ideje, hogy ennek véget vessek.

Jó pár fényképet találtam az elmúlt hat évben a családban született gyerekekről. Egyiktől sem tudtam megválni, ezért egy anyukámtól kapott albumba rendeztem őket (időrendben). Egy borítékban képeket találtam rólam és a férjemről, mindegyik több évvel ezelőtt készült. Ők az esküvői albumban kaptak helyet. Megtartottam néhány fotót régi önmagamról, a családomról is. Ezekből keveset találtam, és a meglévő vékony albumaim kisebb formátumúak. Így ezek borítékban maradtak, nyitott szemmel fogok járni, hogy minél hamarabb egy szép albumba költözhessenek.

Album babaképekkel - érzelmi értékkel bíró tárgyak

Soma albuma

És jött a nehéz menet. Régi osztálykirándulások fényképei. Sok volt belőlük, az emlék még halványan élt, bár a legtöbbről meg sem tudtam mondani, hol készült. Még a régi, filmes géppel készültek, nem is voltak éppen csúcsminőségűek, mert félhomályban vagy mozgás közben csináltam őket. Szép emlékeket hordoztak, de finoman szólva nem volt meg a varázsuk.

Vettem egy mély levegőt, szívemre tettem a kezem és feltettem a következő kérdéseket: “Ezeket a fényképeket nosztalgikus napjaimon elő fogom venni és gyönyörködni fogok bennük? Egy borús, bekuckózós napon elővenném ezt az albumot?” A válaszom nem volt. Hagytam magamnak időt, hogy mindet átnézzem.

“Újrahasznosítás”

Az egyik képnél aztán előtört belőlem a röhögés, és remek ötletem támadt. Lefényképeztem a telefonommal, és facebook-on elküldtem annak a volt osztálytásamnak, akiről készült. Jó néhány további képpel is így tettem. Akkor is, ha évek teltek el azóta, hogy beszéltünk volna. A hatás természetesen nem maradt el 🙂 Mindenki hálás volt, hogy feldobtam a hétvégéjét, és senki sem értette, honnan kerítettem elő ezeket a kincseket. Nagyon örülök, hogy ezt megtettem, így könnyebben is váltam meg tőlük.

Másnap Pesten volt dolgom. A hazafelé tartó vonaton összetalálkoztam egy hatalmas diákcsoporttal a volt gimimből. Ott volt a volt osztályfőnököm is. A másfél órás vonatutat végigbeszélgettük, az elmúlt tíz évben nem is találkoztunk. Most már nem vitatkozom Marie Kondo vonzástörvényével. A KonMari módszer valóban varázslatos módon hozza elénk a dolgokat… Osztályképeket, tablóképeket viszont megtartottam. Sőt, még óvodás csoportképem is van, semmi pénzért nem válnék meg tőle 🙂

Digitális fényképek

A digitális fotók rendszerezése még javában tart. Nem fogom félbehagyni, de rengeteg van belőle, és nem szeretnék olyat kitörölni, amit később megbánok. Marie Kondo második könyvében (Tiszta öröm) bevallja, hogy a digitális fényképek válogatásával még ő maga sem végzett. Ez a könyv az első (Rend a lelke mindennek) után három évvel később jelent meg. Ha a japán “rendguru” nem végzett vele ennyi idő alatt, akkor én is adok magamnak időt az év végéig 🙂

A képek zöme egy külső merevlemezen van, ömlesztve. Először is ki kell majd válogatnom őket külön mappákba, majd pedig kicsit megritkítani őket. A férjem nem érti ezt a lépést, “hiszen van 500 giga helyünk”. Én hiszem, hogy a kevesebb több. A telefonomról a napokban 4-500 képet kitöröltem. Így is rengeteg maradt, de olyanok, amiket szeretnék a későbbiekre megtartani. A videók kiválogatása még hátra van.

Digitális “rend”

Amikor a telefonom galériájának nekiestem, úgy éreztem, többre vágyom. Letisztultabb online “térre”. Bár erre a KonMari módszer már nem tér ki, én végeztem egy gyors digitális söprést is. Átnéztem a facebook csoportjaimat, és minden olyanból kiléptem, ami iránt már nem érdeklődőm, ahonnan jelenleg nem inspirálódom, ahol nem éreztem magaménak a légkört. Néhány oldalkedvelést is megszüntettem.

Könyörtelen voltam a Pinterest tábláimmal is. Volt, hogy teljes táblát töröltem, volt, hogy csak a rajtuk lévő pineket válogattam át. Ahogy például egy receptes tábla hirtelen a felére csökkent, teljesen használhatóvá, átláthatóvá vált számomra. Többször is nekifutottam már hasonló “aktualizálásnak”, de sosem voltam elég szigorú. Teljesen más hatásfokkal végeztem el most, hogy a KonMari módszer végére értem.

Egy kis ráadás lendületre lenne szükséged? Nézd meg az ingyenesen elérhető Napi Rendszerezős Egypercesek videósorozatot, ami 30 napig inspirál majd! 🙂

 A nagy meglepetés

Azt mondtam, hogy a képeslapokon és a fotókon kívül nem volt más holmim, amit az utolsó kategóriába sorolhatnék. Nos, tévedtem. A ruhák válogatása során nem néztem át a téli kabátokat. Ezek egy vákuum zsákban voltak a kanapé alatti fiókban. Feleslegesnek tartottam ki-be csomagolgatni őket, ezért úgy döntöttem, ha beköszönt a rossz idő és elő kell venni őket, majd górcső alá kerülnek.

Egy hűvös napon ki kellett nyitnom a zsákot. Amikor visszacsuktam a kanapét, megakadt a szemem egy csomagon. Azt hittem, csak kabátokat tartunk itt, hirtelen fogalmam sem volt róla, mi lehet az. És akkor leesett. A menyasszonyi és a menyecske ruhám! Teljesen elfeledkeztem róluk. Azt hiszem, határozottan az érzelmi értékkel bíró tárgyakhoz tartoznak. Még nem tudom mi lesz a sorsuk. Nekem már nem kell. Lányomnak sem tartogatom. És nem csak azért mert Fiam van, hanem azért sem, mert realista vagyok – nem fog ez egyetlen nőnek sem tetszeni húsz év múlva…

Hiába értem a módszer végére, és akármennyire le szeretném zárni, még nem fogom tudni. Hiszek abban, hogy a megoldás szembe fog jönni. Ha nem, akkor december 20-án megválok tőlük. Nem gondoltam volna, hogy lesz egy időkapszulám, de így alakult 🙂 Ez tehát azt jelenti, hogy az adott határidőig döntenem kell a sorsáról. Ráírtam a vákuumzsákra a dátumot, ezt fel is jegyeztem a naptáramba, nehogy feledésbe merüljön a fiókban, hiszen azt nem nyitogatom olyan gyakran. És még karácsony előtt mennie kell.

Mi lesz ezután?

Ünneplés

A KonMari módszer végére értem, rend van, letisztultság. Most ezen a ponton elvileg minden rendben az otthonomban – valóban így van? Hiszen nem ez az első alkalom, hogy selejtezek, rendet rakok, helyet keresek a dolgainknak. Ez a módszer viszont alapos, és a válogatásnak is teljesen más a megközelítése.

Hetekig dolgoztam rajta, éjjelente úgy zuhantam be az ágyba. Közben végig éreztem, hogy ez most más lesz. Még csak rövid idő telt el ahhoz, hogy biztosra vehessem, a változás hosszú távon megmarad. Minden esetre bizakodó vagyok, az elmúlt néhány nap egyelőre alátámasztotta a KonMari hatékonyságát.

És ahogy a múltkor ígértem, egy pohár pezsgővel meg is ünnepeltük az elmúlt öt hét erőfeszítéseit – a nászajándékba kapott poharainkból. Felemelő érzés volt használni őket!

A sorozat utolsó, összefoglaló részét itt olvashatod:

A japán KonMari módszer egy magyar család életében sorozat – 6.rész: A KonMari módszer hatásai az életemre

2018-05-25T00:08:51+00:000 hozzászólás