KonMari Judittal- a Komono első felvonása

KonMari Judittal- a Komono első felvonása egy hatalmas segítség lehet neked a fürdő rendszerezésben.
hirdetés

A japán KonMari módszer egy magyar család életében sorozat – 3.rész: Komono – fürdőszobai és elektronikai apróságok, konyharuhák és gyógyszerek

Öt hetes kalandom harmadik felvonása következik… Belevetettem magam a rendrakásba, de ezúttal nem a megszokott módon, hanem Marie Kondo méltán népszerű módszere szerint. A családom is belerángattam, hisz úgy lesz teljes a lakásban a harmónia. Tartsatok velem a következő hetekben! Őszinte vallomások következnek, a módszer zsenialitásaival és buktatóival egyaránt megismertetlek Titeket. Most jöjjenek a tapasztalataim a komono kapcsán!

Mi is az a komono?

A ruhák és a könyvek/iratok után jöjjön az újabb KonMari kategória. A neve Komono. Hm. Sokkal nem vagy vele beljebb, nem igaz? 🙂 A Komono tulajdonképpen minden egyéb használati tárgyat felölel. Ruha, könyv minden háztartásban van, hol több, hol kevesebb, de jellemzően jól behatárolható.
A háztartás többi része családonként jelentősen eltér.

Van, aki nagy mennyiségű konyhai eszközzel rendelkezik, van, akinél szinte kifolyik a rengeteg kozmetikum a fürdőszobából, és még sorolhatnánk. Nem is beszélve a hobbifelszerelésről, lakásdekorációról, egyebekről. A Komono kategória tehát minden egyebet felölel, ami az első három (ruhák, könyvek, papírok) nagy kategóriába nem tartozik bele. (Kivételt képeznek az érzelmi értékkel bíró tárgyak, mint a fényképek és az emléktárgyak, gyerekek alkotásai, nászajándék, stb. – erről bővebben az ötödik részben.) Mindenki felméri a háztartását, és alkategóriákba sorolja ezeket a tárgyakat. Marie Kondo is segítséget nyújt a könyveiben, nagyjából én is tartottam a menetrendet.

Részletesebben érdekel a Konmari módszer? Olvasd el a Kívül Belül Boldogság otthonszervezőjének összefoglalóját arról, hogy mik a KonMarizás legfőbb előnyei!

Fürdőszobai apróságok – a KonMari módszer szerint

A fürdőszobánk maga volt a káosz. Gyakran rendet tettem, de állandóan felborult a rendszer. A fürdőnk hosszú, de szűk, keskeny. Tovább „ront” a helyzeten a kilenc hónapos mosható pelenkás kisfiúnk, akinek hála száműzni kellett egy szép fiókos rattan bútort a csap alól, hogy helyet kapjon a pelusos vödör. A partvis, a felmosó vödör mind-mind szem előtt voltak. A polcokon a különféle folttisztító zselék, folttisztító sók, mosószerek „bántották” a szemem.

A KonMari módszer arra kér, hogy vázold fel az ideális otthont magadnak. Én ezt a lépést kihagytam az elején, a fürdőszobánál viszont erős késztetést éreztem rá, hogy megírjam. Meg is valósítottam az elképzeléseimet, pedig nem voltam 100%-ig biztos a sikeremben. Az írott szó erősen hatott rám, motivált abban, hogy megvalósítsam mindazt, ami a füzetemben áll.
Ilyesmik voltak a listámon:

  • Szeretnék dekorációt a fürdőszobába.
  • Nem szeretném, ha a takarítóeszközök ennyire szem előtt lennének.
  • Nem egy mosókonyhában, hanem egy mini wellness oázisban szeretném érezni magam, ha ide belépek.
  • Szeretnék újabb, egyforma tárolókat, mert a polcon sorakozó flakonok nem hoznak lázba. Ha hirtelen nyúlok elborulnak, porosodnak, illetve valamiért zűrzavart keltenek. (Marie Kondo-nak hála, már tudom is, miért. Túl sok volt a szöveg, a színes feliratok “vizuális hangzavart” okoztak abban a helyiségben, ahol a napom elindul, és ahol esténként ki kellene kapcsolódnom.)

Nekiláttam. Mindent kivittem a nappaliba. Körülnéztem a lakásban és begyűjtöttem minden egyéb fürdőszobai apróságot: testápolókat, körömlakkokat, hajvasalót, epilátort. Kézbe vettem a dolgokat, és hamar döntöttem.

Még hajsütővas is szelektálásra került. Tekintve, hogy jelenleg nagyon rövid a hajam, így is túlzásnak éreztem megtartani a hajvasalóm és a másik(!) hajsütőt, de ezektől nem szívesen váltam volna meg. Mentek hajcsavarók, sminkek, tárolók, hajgumik, csatok, és mindenféle apróság. Mielőtt visszapakoltam volna, kitakarítottam a fürdőt töviről-hegyire.

Jött a visszarendezés!

Fürdőszoba

Először az újonnan vásárolt tárolókat (üresen) és a dekorációt rendeztem el. Jó támpontot adtak ahhoz, milyen végeredményt szeretnék. Nem volt olyan könnyű a holmik elrendezése, mint gondoltam, de végül minden a helyére került.
Marie Kondo azt javasolja, hogy a csap és a kád felületén a lehető legkevesebb dolgot tároljuk, megkönnyítve ezzel is a fürdőszoba takarítását.

A fürdéskor használt flakonokat a KonMari módszer szerint elvileg szárazra kellene törölni. Nekem erre szerencsére nincs gondom, egyetlen egy pumpás tusfürdő van a kád sarkán, a többi flakon falra fúrt tartóban van. Nem fenyeget tehát az a veszély, hogy nyálkásodik, esetleg penészedik a holmink a tárolóban. A folttisztítók, mosózsákok, tisztítószerek mind tárolókba kerültek, nincsenek szem előtt.

Rájöttem, hogy teljesen feleslegesen van felmosó vödröm.
A picúr mellett nem tudom az egész lakást egyszerre felmosni. Csak helységenként tudok haladni, ehhez pedig pazarlás 1-1 vödörnyi víz. Vettem egy lapos fejű felmosót, csak a rongyot kell bevizeznem, apránként tudok haladni vele. A vödör eltűnésével el tudtam fordítani a szennyeskosarat, így most nem csapódik neki az ajtó, ha véletlenül nincs telesen rátolva a radiátorra. Apró dolgok ezek, de borzalmasan bosszantóan tudnak lenni a mindennapokban…

Nem minden a fürdőszobába került vissza. Az elektromos holmikat nem szeretem a párában tartani, kivéve azokat, amiket hetente többször is használunk. Testápolók, körömlakkok a hálószobába kerültek, mert azokat ott használom.

A KonMari hatása a sminkelésre

Régebben gyakrabban voltam kifestve, mint mostanság. Lássuk be, kisgyermek mellett nem is túl praktikus. Gyönyörűen elrendezve, átlátszó tárolókban állt a sminkpalettám a polcon, azt hittem, minden oké velük. De amikor kézbe vettem őket, hogy örömet okoznak-e, rá kellett jönnöm, hogy nem. Már nem okoznak. Túl sok volt. Éppen ezért erősen átválogattam a készletet. Keresztanyáméktól kaptam névnapomra egy szuper kis tárolót. Nézegettem, gondolkodtam. Szép, szép, de hova? Annyi a kacat otthon.

És hirtelen magam előtt láttam benne a dekorkozmetikumaimat. Jelentem, azóta is abban vannak! És láss csodát: Beújítottam pár dologra, amiket azóta is nagyon szívesen használok, sőt, újra gyakrabban viselek sminket. Ismét jól érzem magam a bőrömben. Marie Kondo is kiemelt figyelmet szán ezeknek a tárgyaknak. Azt mondja, smink nélkül is tökéletesen elindul egy nap, nem létszükséglet a használatuk. Amikor mégis a kezünkbe kerülnek, akkor csinosítgatni szeretnénk magunkat. Ezek a termékek tehát kizárólag a külcsínért felelnek, ezért kiemelt bánásmód is jár nekik. Igaza van, kicsit érdemes elkülöníteni őket a többi fürdőszobai holmitól.

Törölközők, konyharuhák, törlőrongyok

Egyik este úgy döntöttem, nekiállok az ágyneműs fiókoknak. Abban a tudatban akartam lefeküdni, hogy már nem a könyvek-iratok-magazinok kategóriában járok, hanem átléptem a Komono, azaz apróságok körébe. Négy fiókunk van az ágy alatt. Kettőben vendégeknek takarók és párnák vannak, ezeket nem bántottam, mert használjuk. A vékony vendégtakarókat a KonMari módszer szerint hajtogattam vissza a fiókba, így mind látszik egyszerre.

Fiók

A harmadik fiókban törölközők, konyharuhák és takarítórongyok vannak. A törölközőket pár hónapja átválogattam, a rongyok közül mindet használom, csak a konyharuhák számát kellett csökkentenem. Vannak szép darabjaim, de ezeket sajnáltam, folyton a régi, kopottas példányok kerültek elő. Nem igazán volt öröm velük a főzés. Kiválogatás után körülbelül a fele maradt meg. Ebben a fiókban gubbasztott egy tigrismancsot formáló papucs, amit hat és fél évvel ezelőtt egy farsangon viselt a férjem. Azóta sem volt a lábán – mondjuk teljesen érthető okokból…Elbúcsúztunk.

Jött a hajtogatás!

Régóta tologattam ide-oda egy kis kék műanyag kosarat, amit szeretek, praktikus, de nem túl dekoratív. Úgy éreztem, végre, megvan a küldetése – ő fogja tárolni a takarító rongyaimat. Nem tudom hányszor kezdtem újra a dolgot a rongyokkal, de ha számoltam volna, utolért volna az újabb összeomlás. Aki szeret puzzle-t játszani, annak jó móka. Én egészen kicsi korom óta nem játszottam ilyennel, de most azt mondanám, hogy nem, lehet, hogy nem szeretem. Sokadik nekifutásra végül sikerült. Ezután a törölközőket hajtogattam be. Nem hagytam helyet arra, hogy beférjen a lakásban fellelhető összes törölköző, hiszen pár darab állandóan használatban van. Ezek a fürdőben lógnak.

Konyharuhák

Végül a konyharuhák jöttek. Azért vannak az ágyneműtartóban, mert a konyha elég szűkös ahhoz, hogy az összeset ott tároljam. Amit éppen nem használok, azok mosás után ide kerülnek. Egy mély fiók sok mindent el tud nyelni, ezért a tulajdonságáért szeretjük is. De ha csak beszórjuk a holminkat, az pikk-pakk káoszt is teremt. Pazarlásnak éreztem a dolgot, sok volt még a hely a behajtogatott dolgaink felett. De ha erre ráhalmozok valamit, újra előtör a káosz. És akkor beugrott, hogy mindig is zavart a fürdőben szem előtt lévő nagy csomag tartalék wc papír. Szépen ráfektettem a fiók tetejére. Ha kell alulról valami, ezt a csomagot hamar kikapom a tetejéről.

Ágyneműk, terítők

A negyedikben az ágyneműk és a terítők lakoztak. Néhány lepedőtől váltam meg. Van egy ágyneműgarnitúránk, ami nem a kedvencünk, de megtartottam, mert összesen három van. És ezt keveslem. Pici gyerek, sok baleset… Nem akartam viszont ágyneműért rohanni. Megtartottam, viszont ha egyszer szembejön velünk egy olyan garnitúra, aminek majd nem tudunk ellenállni, akkor tudni fogjuk, hogy elérkezett az ideje megválni ettől a bizonyos szettől. Terítőtől és futótól nem váltam meg, mindet szeretem.

Jelenleg egy viaszos vászon van az étkezőasztalon, mert a kisfiam pont úgy eszik, mint egy kilenc hónapos… De jó érzés tudni, hogy szépen is meg tudok teríteni, sőt, a fiók elrendezésével határozottan meg is jött a kedvem egy szebb étkezőasztalhoz. A KonMari hajtogatásnak köszönhetően itt is katonás rend lett, öröm ebbe a fiókba is benézni. Itt is került pár holmi a hajtogatott dolgok tetejére, például filc tányéralátétek és tartalék székpárnák. Ezeket nem lehet hajtogatni. Néhány darabról beszélünk, tehát egyáltalán nem körülményes a fiók kezelése. Ágynemű és terítő úgysem minden nap kell.

CD-k, DVD-k

A CD-k és DVD-k következtek. Hamar végeztem, mert alig van belőlük. Rájöttem viszont, hogy sok DVD létezéséről meg is feledkeztem. Nem kerültek kukába, szándékomban is áll meg nézni őket, de a erre idén nem kerítek idén sort, akkor menniük kell. Nem kerültek külön kategóriába, legkésőbb akkor, amikor a karácsonyi CD-ket előveszem, a kezembe fognak akadni, így nem feledkezem meg róluk. Ami nem az én lemezem, hanem a férjemé, vagy valamiféle program CD, pl. fényképező géphez, azokat félretettem, és a férjem átnézte, majd kiválogatta őket. Egy kis dobozba és egy magas hengeres tárolóba visszafért az összes megmaradó lemez. Egyelőre a nappali falon lévő szekrényben kaptak helyet.

Gyógyszerek, kötszerek

Gyógyszerek

A gyógyszereknek, tinktúráknak, lázmérőnek és mindenféle kötszernek, ragtapasznak egy nagyobb cipős dobozban, egy kisebb fémdobozban és össze-vissza elvétve a szekrényben volt a helye. A gyógyszerek válogatása igazán nem bonyolult feladat. Látszólag logikátlan az alapján szortírozni őket, hogy örömet okoznak-e, hisz senki sem szeret betegnek lenni és gyógyszert szedni. De Marie Kondo ehhez is ad segítséget. Szerinte minden, ami megkönnyíti az életünket, a mindennapjainkat, valójában örömet okoz.

Ez a gyógyszerekre lefordítva: ami elmulasztja a panaszainkat, annak a háztartásban a helye.

Átválogattam őket, kidobásra kerültek a lejárt gyógyszerek, illetve azok, amik nem kellenek. Kaptam például anyósomtól pár terméket a köldökcsonk ápolásához, de ki sem bontottam őket, mert a mi szülésznőnk mást ajánlott, amit mindig magával is hozott, és nekünk is adta, kézenfekvő volt tehát ezzel folytatnunk a kezelést. Bontatlan csomag szalicilsav gondolata nem hoz lázba, tehát megy vissza a gazdájához. Minden olyan gyógyszertől megváltam, aminek nem volt meg a doboza, a levélre pedig már nem volt ráírva a neve. Azokat a gyógyszereket is menesztettem, amiket nagyon speciális panaszokra kaptunk. Ha újra előfordulna a gond, majd legfeljebb veszünk belőle újra, de erre nagyon kicsi az esély.

A gyógyszer veszélyes hulladék, a kukába nem mehet

Két kupacba szedtem őket: lejárt és még használható (akár bontatlan) termékekre. Mindkettőt anyósomra bíztam. Szociális otthonban dolgozik, a használható elfogy náluk is, a többit megkértem, hogy adja le a gyógyszertárban. A cipős dobozt megszüntettem, helyette egy szebb, kiürült fonott tárolót választottam. Állítva rendeztem vissza a dobozba gyógyszereket, a sebtapaszokkal nem boldogultam.

Majd eszembe jutott, hogy van a konyhában néhány műanyag pohár, amik közel állnak a szívünkhöz, mert túró rudit kaptunk bennünk (Ausztriában nem kapható, tehát ez nálunk kincset ér…). Inni nem iszunk belőlük, csak a helyet foglalják. Beléjük költöztettem a ragtapaszokat, és így mentek a gyógyszeres dobozba. A kis fémdobozban a kötszerek, fáslik kaptak helyet. Pár nap múlva csúnyán elvágtam az ujjam hagymaszeletelés közben. A vérző ujjammal nagyon kellett igyekeznem, hogy ne kenjem össze a fonott fosarat, miközben kiveszem a helyéről. A ragtapaszos poharak ezután kikerültek a dobozból, közvetlenül a szekrény polcára. Kevésbé esztétikus, de kiütéssel győzött a praktikum…

Elektronikai apróságok

Elektronikai kütyük

Elutaztunk egy hétre, jó lett volna még egy kategóriát magam mögött tudni. Ezért ezen a ponton úgy döntöttem, hogy ismét rábízok valamit a férjemre. Az apró elektronikai dolgokat kiválogatta és visszarendezte. Hosszabbítók, elosztók, elemek, GPS és tartozékai, sport órák, telefontöltők, fülhallgatók, különböző kábelek. Nem használt óra, régi mp3 lejátszó, power bank került a családsegítőbe szánt kupacba, régi telefonok töltője pedig a kukába.

Megtartottunk néhány kábelt tartalékba, mert ezek gyakran használatosak, és igazából elférnek. A játékkonzolok maradtak, bár jó ideje nem láttam játszani a férjemet velük. Keményen dolgozó családapaként nem sok ideje jut rá, ennek ellenére hallani sem akart róla, hogy megváljunk tőlük. Szerintem arra vár, hogy a kisfiunkkal együtt játszhassanak, bár az nem mostanában lesz. Tulajdonképpen nem is zavarnak. De nem ez a lényeg. Nem az én holmim, tehát beleszólásom semmiképpen sincsen.

A KonMari módszer egyik nagyon fontos eleme, amit tudatosan végig szem előtt is kell tartanunk: más holmijáról nem döntünk.

Úgy gondolom, ezt könnyű elfelejteni, de kérlek, senki se tegye. Megemlítenék viszont egy apróságot… A polcon, ahol az iratok és magazinok foglalnak helyet, van egy tároló, amiben a férjem tárolja az apróságait – női szemmel természetesen totális káosz, de a fent említett elv miatt hozzá sem nyúltam.

Egyik este odalépett hozzám Életem Párja, kihúzta magát, és azt mondta: “Átválogattam ám a dobozomat!” Nem kértem meg rá külön, mert nem szerettem volna erőszakos lenni. Marie Kondo szentül meg van róla győződve, hogy a KonMari módszer ragályos. Nem voltam biztos benne, hogy ezt elhiszem, egyelőre vártam a jeleket. És íme 🙂

Sok kicsi sokra megy

A Komono kategória még nem ért véget. Serényen folytatom a válogatást, úgy érzem, egyre hatékonyabban. Próbálom felállítani a saját csoportjaimat a kategórián belül. Jövő héten olvashatjátok a beszámolómat többek között a konyhai eszközökről, az írószerekről, a hobbifelszerelésről, a babaholmikról és a lakásdekorációról.

A ruhák és a könyvek kiválogatása látványos eredményt hozott. A Komono első felvonása viszont látszólag nem szabadított fel annyi helyet. Ez természetes is, hiszen lejárt gyógyszerek és szükségtelen lemezek nem fognak annyi plusz teret adni, mint több zsák ruha. Mint említettem, elutaztunk. Kicsit rossz érzéssel hagytam el a lakást, mert akkor vagyok nyugodt, ha minden szépen el van pakolva. A KonMari módszer kellős közepén járva erre lássuk be, kevés esély volt. Késő éjjel érkeztünk vissza.

A lakásba lépve az a furcsa érzésem támadt, mintha szellősebb, levegősebb lenne. Körülnéztem, és azt vettem észre, hogy a kisebb rendetlenség ellenére mégis tágasabbnak hat a lakás. “Sok kicsi sokra megy”…

Míg nem voltam itthon, a férjem unalmában rendezkedett is egy kicsit, és a páramentesítő gépnek talált egy klassz új helyet. Elengedhetetlen számunkra, szeretjük is nagyon, de valljuk be, nagy és csúnya egy ilyen gép. Olyan ragályos lett a rendrakó maratonom, hogy nem csak én járok itthon nyitott szemmel 🙂 Kíváncsian várom a Komono lezárását, biztosan hoz még hasonló meglepetéseket!

A sorozat következő részét itt olvashatod:

A japán KonMari módszer egy magyar család életében sorozat – 4.rész: Komono – a konyhai apróságok, hobbikellékek, babaholmik és lakásdekoráció

Rendszerezés videó ötletek

Menj fel a Kívül Belül boldogság Youtube csatornájára is extra motivációért!


Szitás Judit, vendégszerző

Szitás Judit vagyok, 29 éves, férjemmel és lassan kilenc hónapos kisfiúnkkal Klagenfurtban élünk. Szeretem magam körül a rendet, azt a fajtát, amikor látszik a lakáson, hogy emberek élnek ott. Kis káosz belefér, hiszen ÉLÜNK, boldogan… Szívesen csinosítgatom az otthonunkat, a szelektálásról sem feledkezem el soha. Aztán megtörtént. Anya lettem. Terhesen a varrógépet hajtottam, a horgolótű az ujjamat törte, a szemem már kidülledt a sok olvasnivalótól. A sütőben állandóan sült valami. Jön a baba, nem lesz idő az újdonságokra. Újabb szelektálás, itt az új élet a küszöbön, új prioritásokkal. Aztán jött a pár hónapos hullámvasút: mámor, ismerkedés, bizonytalanság. Aki felismeri, hogy ennek sosem lesz vége, mert mindig újabb és újabb korszak jön, az már fél siker. Felismertem, elfogadtam. De valami nem stimmelt, még mindig nem. A nap nagy részét itthon töltöm, és rá kellett jönnöm, hogy utálok itthon lenni. Nem a kupi zavart, azt esténként hamar rendbe raktam. De akárhová néztem, összeszorult a gyomrom. Ebből a könyvből sem főztem még. Ezt a magazint sem olvastam el, azt a könyvet sem. Ezt a kézműves apróságot is félbehagytam. Le kéne porolni a polcot, de a sok porfogót nincs időm eltenni. És a többi… Ekkor jött megmentőm, egy japán hölgy, Marie Kondo személyében…

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Szeretnél egy rendezett otthonban élni?

Tippek, motiváció a mindennapokhoz