Raktárból babaszoba (előtte › utána: rendszerezés a babaszobában)

A babaszobának nincs babaszoba érzése

Egy viszonylag kicsi lakásban élünk Újlipótváros szívében férjemmel, és 5 hónapos kisfiúnkkal, Benedekkel. A kis lakás ellenére meglehetősen sok cuccunk van (főleg nekem, de a férjemnek is). A beköltözés után a plusz szobából egy lomtárt csináltunk. Amikor aztán megtudtuk, hogy kisfiunk lesz, elkezdtük előkészíteni a szobáját. Először is mindent kipakoltunk a szobából, lefestettük, berendeztük, és csináltattunk egy beépített szekrényt is. Aztán mivel a kipakolt cuccoktól lépni sem tudtunk a lakás többi részén, így rengeteg dolog visszakerült a gyerekszobába. 

Amikor aztán Benedek megérkezett, nem igazán használtuk a szobáját rendeltetésszerűen. Egyrészt még velünk alszik a hálószobánkban, másrészt nem éreztem azt, hogy egy gyerekszobába lépnénk be. A rendszerezés a babaszobában pedig valahogy nem volt prioritás számunkra, és azóta is váratott magára.

Otthonszervező találkozó a gyakorlatban

Az otthonszervező találkozót egy nyereményjátékon nyertem. Nagyon örültem, mert kíváncsi voltam, hogy mit tudunk röpke 6 óra alatt kihozni a szobából. Ráadásul szerencsére egy barátnőm be is vállalta, hogy vigyáz Benire, amíg mi pakolunk. Tudtam fókuszálni a feladatra.

Szandra először körbenézett a szobában (én meg rosszul éreztem magam, hogy ilyen kuplerájt lát ). Megkért, hogy mondjam el, hogy mi micsoda a szobában, meg hogy mi a célunk, mit szeretnék kihozni belőle. Igazából ekkor jöttem rá, hogy ténylegesen még mindig lomtárként használjuk ezt a szobát, és hogy mennyi felesleges dolog van ott. Aztán kitaláltuk, hogy mit csináljunk, mi lesz a folyamat; stratégiát alakítottunk.  Nekiálltunk közösen a munkának.

Nálam a rendrakós lelkesedés mindig addig tart, amíg neki nem állok, de aztán motiválatlanná válok. Szandra nagyon jól motivált, segített az, hogy határidőnk van (csak 1 napot volt itt!). Lelkesen belevágott, és mondta, hogy mit csináljak, és nem hagyott elidőzni dolgokkal. Vezette az egész válogatási folyamatot.

Elengedés folyamata

Az pl. tök jó volt, hogy először mindent kipakoltunk a szekrényből a szoba közepére. Így jobban láttam mennyi cuccot tettünk be abba a kis szekrénybe, és tudtam, hogy nem akarok ugyanennyit visszapréselni.

Segített, hogy külön tudjam választani az igazán fontos dolgokat is a nem fontosaktól. Például kidobtunk egy csomó mindent (elpusztult növényeket, régi kaspókat, régi újságokat, a soha nem használt köntösömet, pár cipőmet, szakadt vagy nem praktikus babaruhákat).

Jó tanulás volt, hogy előkerült egy pszichológia újság, kérdezte, hogy miért nem dobom ki, mondtam, hogy mert nagyon érdekel a témája, és el akarom olvasni. Nem akarta elhinni, hogy elolvasom. Mondta, hogy oké, akkor tartsam meg, de tegyem elérhető, látható helyre, és ha nem olvasom ki pár napon belül, akkor engedjem el. Mondanom sem kell, azóta a nappaliban kering az az újság, és egyszer sem álltam neki elolvasni.

Úgyhogy ma este ünnepélyes keretek között ki is dobom!

Szóval igaza volt Szandrának, ott a pakolás közepette nyugodtan kidobhattam volna…

A rendrakás a babaszobában nem állt meg.  A többi dologból, ami még a mienk volt, és eddig a babaszobában tároltuk, tovább válogattunk. Volt amit kivittem a nappaliba, vagy a hálónkba, de voltak olyan dolgok, amiket nem volt szívem kidobni, de nem is mindennapos használatú dolgok, így azok egy olyan kupacba kerültek, amit felvittünk a padlásra (az egyetlen rakodóhelyre, a pincénk sajnos iszonyú nedves, így ott minden tönkremenne). Például a társasjátékokból kiválasztottuk mik azok, amikkel pl. a testvérem gyerekeivel játszhatunk, amikor itt vannak nálunk, a többi felnőttes társasjátékot, amik most egy ideig nem fognak előkerülni áttettük a padlás kupacba.

Nekem pl. nem jutott eszembe, hogy a társasjátékokat is át kellene válogatni, ezért ennek külön örültem, mert tényleg sok helyet foglalnak.

Babacuccok válogatása

Végül Beni cuccai közt is válogatni kellett. Rengeteg dolgot örököltünk nővéremtől (neki egy kisfia és egy kislánya van), szerencsére mindent eltett nekünk, így nekünk a fogyóeszközökön kívül szinte semmit nem kellett vennünk. Viszont hátránya ennek, hogy mindent elhozatott velünk, így sok olyan dolog volt a szobában, ami Benié, de most még nem kell, majd csak évek múlva. 

Valamint akadt olyan ruha is, amelyeket már ő is kinőtt, de mivel szeretnénk még kistestvéreket, megtartjuk őket. Ezeket is mind a széken, a szekrényben, és a szoba különböző helyein tároltuk. Ez meggátolt minket, hogy átlássuk és nem utolsó sorban megtaláljuk, amit sokszorkerestünk, de nem találtunk.

Így első körben szétválogattuk a dolgokat méret szerint, valamint aszerint, hogy lányos vagy fiús. Képeztünk egy eladni való kupacot is, mertrájöttem, hogy jó pár dolgot egyáltalán nem is használok, és itt csak a helyet foglalja (pl. kiskád, kádállvány, szoptatós párna, légzésfigyelő, cumisüveg melegítő, stb).

A kinőtt, a még nagy ruhákat és a lány ruhákat külön-külön bedobozoltuk, és felcímkéztük, így azok is a padlásra kerülnek oly módon, hogy lehetőleg mindig csak azt hozzam le, amire majd éppen szükségem lesz. Azóta az eladni kívánt dolgokat már hirdetem is a neten, 2 dolgot már el is vittek, ami örömmel töltött el, mert innen eltűntek, és még valamennyi pénzt is csináltam belőle.

Otthonszervező találkozó

ÉRDEKEL

25% kedvezmény

Kuponkód: 25SZAZALEK

Otthonszervező találkozó eredménye

Végül mikor már mindent átválogattunk, a mi cuccainkat eltűntettük, akkor még gyorsan összerendeztük Beni aktuális ruháit és játékait. Mindent szépen elrendeztünk a polcokon. Amikor aztán megláttam a végeredményt, annyira jó érzés töltött el. Végre nem azt éreztem, hogy egy zsúfolt lomtárban vagyunk, hanem hogy Beni szobájában. Beni a befejezés pillanatába éppen aludt, így Szandra már nem láthatta, ahogy Beni meglátta a szobáját. Még aznap küldtem neki egy képet a teli szájjal vigyorgó Beniről. Nem tudom mennyire szólt ez a rendnek, és mennyire csak annak, hogy én örültem a rendnek, és ez átragadt rá, de mindenesetre nagyon mosolygott. Ráadásul azóta délutánonként ott alszik, és úgy tűnik, jól érzi magát ott, úgyhogy hamarosan lehet, hogy éjszakára is átkerül oda.

A biciklinek ideiglenes helyet találtunk, a lakás más pontján, és azt a padláson sem tudjuk tárolni, mivel oda nem tudnánk felcipelni. Abban maradtunk, hogy az maradhat a gyerekszobában, de hogy majd biztonságban legyen Beni, ha elkezd mászni, venni fogunk valamilyen biciklitartó konzolt, és felerősítjük a falra.

Nagyon tetszettek a tippek, amiket Szandra a nap folyamán mondott, különösen a gumis lepedő összehajtogatására mutatott egy trükköt (ezzel mindig is bajban voltam, és csak begyűrtem a szekrénybe). Ezen kívül az is jó ötlet volt, hogy a társasokat a nyitott polcokról elraktuk a szekrénybe, és inkább Beni aktuális játékai vannak karnyújtásnyira. A ruhákat pedig végre sikerült úgy elhelyezni, hogy minden kéznél van, így pelenkázás közben is tudok ruhát válogatni, és nem kell attól tartanom, hogy Beni lepotyog addig a pelenkázóról.

Összességében nagyon hasznosan telt ez a nap Szandrával, és azóta is öröm belépni Beni szobájába, és nagyon örülök, hogy végre Beni legalább délutánonként ott alszik, és én is nyugodt szívvel hagyom ott. Az otthonszervezésnek valóban pozitív hatása volt számomra.

Nézd meg az összefoglaló videót is, amit Annáéknál csináltunk:

2017-12-28T19:14:35+00:00 0 hozzászólás

Hagyj üzenetet