Dobd ki! Szanálj! Szelektálj! Válj meg tőle! Adományozd oda! Add el! Told át a küszöbön! És még sorolhatnám, hogy hány szóval illetjük azokat a tárgyakat, amik a háztartás számára jelen helyzetben feleslegessé válnak és már nincs, vagy nem lenne helyük az otthonunkban. A társadalom egy része nem is érti, hogy miért nehéz a tárgyaktól való megválás, hiszen azok csak tárgyak, nem? A másik részének sem mindentől megy nehezen a megválás, csak bizonyos kategóriáktól. Ennek pedig több oka is lehet.

Tárgyaktól való megválás tárgyilagosan

A tárgyaknak több célja is lehet a háztartásunkban. Vannak, amik meggyorsítanak egy folyamatot (turmixgép, mosógép), vannak, amik lehetővé tesznek egy adott cselekvést (kés, lámpa), és vannak olyanok, amiket pusztán az esztétika és a szépség miatt tartunk meg (festmény, képek a falon). Így a tárgyakat használati és esztétikai csoportba tudjuk sorolni. 

A tárgyak szelektálásánál pedig a kérdés a felesleges és hasznos tárgyak eldöntésénél is tárgyilagos: 

• Használom?
• Az elmúlt x hónapban használtam/következő x hónapban használni fogom?
• Elmúlt/következő szezonban akarom használni?

Ha pedig túl sokra mondunk igent, akkor ott bejön a használat gyakoriságának feltérképezése. Vajon mennyi bögrére van szüksége ennek a háztartásnak? 

• Hány fős a háztartás?
• Milyen gyakran kell elindítani a mosogatógépet/mosogatunk el?
• Milyen gyakran + hány fő vendég jön?
• Naponta mennyi bögre használódik el általánosságban?

Ilyenkor általában kijön egy szám, hogy a háztartásnak /fő mennyi bögréje lehet. Ez általánosságban 2-4 db / fő szokott lenni, kávé és tea fogyasztásnak megfelelően.

Ezzel ellentétben melyik háztartásban van ennek a racionális magyarázatnak megfelelő számú bögréje? Nem soknak. Persze vannak kivételek.

Érzelmek és a tárgyak szerepe

Ha maradunk a bögrés példánál, akkor ilyenkor szokott bejönni az alkudozás és a magyarázkodás. “Jó, de a teát ezekből a bögrékből iszom, ha jönnek vendégek akkor azokat ebből a szettből kínálom meg, ha pedig a férjem iszik ő meg abból. Azt a bögrét nem használjuk, de azt Spanyolországból hoztuk haza és emlékeztet a nyaralásra, azt pedig Bécsből… tudod minden évben hazahozzuk a kiscsizmákat, ez a mi kis kiruccanásunk karácsonykor. Ó, azt pedig anyóstól kaptuk, nem szeretem, mert nem jó inni belőle, de ha ő jön elő kell venni, különben mit gondol?” És még sorolhatnám a bögrékről a beszélgetést, szerintem egy egész blogbejegyzést össze tudnék belőle hozni, hogy ki miért nem válik meg attól a bizonyos bögrétől. Holott a bögre valamilyen szinten a meleg ital megivására szolgáló eszköz. Beleöntjük az italunkat és lehetőleg melegen megisszuk azt. Érzelemmentesen. Minden egyes nap. De valahogy mégsem így történik. Mi minden egyes tárgyba bele tudunk magyarázni valamilyen érzelmet. Ilyenek vagyunk mi emberek.

Ha te éppen nem a bögrékről gondolkodsz így, ezt a példát szinte minden tárgyon és minden kategórián végig lehet vezetni. Lehet ez valakinek a szerszámok, ruhák, sminkek, csatok, cipők, kocsik, játékok, de még akár a zokni vagy a bugyi is. A söröskorsóról ne feledkezzünk meg 😉

Érzelmek a tárgyak válogatásánál

Bűntudat

Ó, kinek ne lenne ismerős a bűntudat, amikor a tárgyaktól való megválásról beszélünk. A bűntudat többféleképpen jelenhet meg egy válogatás során. 

Bűntudatot érzünk, mert azt a bizonyos tárgyat nem használjuk, sose használtuk, vagy már nem használjuk, pedig egy ideális világban használnánk. Ez lehet a futópad, hogy lefogyjunk, a fagyigép, hogy ne agyoncukrozott fagyit adjunk nyáron a gyereknek, de lehet akár a magassarkúnk is, ami annyira szép, de kétszer kibicsaklik benne a lábunk, ha nem egy ülő rendezvényre vesszük fel…

Bűntudat, mert kiadtunk rá pénzt, de már feleslegessé vált a háztartásunkban. Ez lehet azért is, mert nem használtuk eleget, vagy pedig elmúlt felette az idő és már más fontos a háztartás számára.

Bűntudat, mert elmúlt felettünk az idő, már nem fogjuk használni azokat a dolgokat, amiket a fiatalabb korunkban megvettünk, amikor még képesek voltunk valamire, vagy egyszerűen akartunk vadabb dolgokban részt venni.

Bűntudat azért, mert volt több álmunk is, amit meg akartunk valósítani, de végül nem teljesült. Ez lehet apró is, minthogy ki akartunk rakni egy 10.000 darabos puzzle-t, meg olyan nagy is, hogy innentől kezdve csak saját kézzel varrott ruhákat fogunk a gyerekre adni. Ehhez persze megvettük az összes anyagot, a méregdrága varródobozt, és az egyéb kiegészítőket is, kipakoltunk mindent az étkezőasztalra, majd az egész projekt félbemaradt. A család meg azt nézi már hetek óta…

Félelem

A félelem is számtalanszor csatlakozik a bűntudathoz és együtt aztán kifejezetten rossz érzésünk lesz a tárgyak válogatása közben. 

Félelmet érzünk, mert mi van akkor, ha az a távoli rokon betoppan és keresi azt a gyertyatartót, amit 3 éve karácsonykor adott oda, és valószínű ő is kapta mástól, de neki se illett bele az otthonába és tovább ajándékozta, de mi azért is megtartjuk, nehogy szembesítsen minket, amikor keresi, de nem találja.

Félelmet érzünk akkor is, ha ugyan most nem érezzük, hogy szükségünk lehet a csillámtetoválásra, vagy valami teljesen random cuccra, de biztosan lesz egy este, amikor közli velünk a gyerek, hogy holnapra szükség van egy projektre, amihez éppen arra a bizonyos, most kidobandó dolog kell majd, és akkor biztosan jó lesz. Hiszen elfér, ez csak egy papírka, nem?

Félelmet érzünk akkor is, hogyha ugyan most nem használjuk, de ha megválunk tőle és mégis kelleni fog, akkor nem lesz pénzünk újra megvenni. Sose sütsz kenyeret, anyud megvette, neki sem kellett, elhoztad, hogy milyen jó lesz, de te se sütsz, de ha most eladod és mégis lesz majd egy időszak az életedben amikor nekiállsz kenyeret sütni, akkor nem lesz rá pénz, így inkább tartogatod.

Nem látom, nem érzem

Mivel a szelektálási folyamat egyik fő része az, hogy elénk kerül a tárgy, amiről döntést kell hozni, így ez az érzelmeket is előhozza, amikre nem biztos, hogy készen állunk. Sokszor így könnyebb nem elővenni azt a dobozt, amiben nem is tudjuk, hogy mi van, de biztos van benne valami fontos, különben minek tartogattuk volna, nem? Ha nem vesszük elő, ha nem foglalkozunk vele, akkor a bűntudat érzését és a félelmet is el tudjuk nyomni. Legalábbis így érezzük. De a felszín alatt elő-elő bukkan. Már nem is tudjuk miért van rossz érzésünk, ha felmegyünk a padlásra, de valamiért nem szívesen megyünk oda fel. Az mind a tudatalattink próbál jelezni nekünk, hogy vannak elvarratlan szálak még azokban a dobozokban.

Idő és motiváció hiánya

Motivációt pedig akár gyűjthetsz is különböző felületekről,  Instagramon általában rendszerezett területekről töltök fel képet. A Facebook csoportban inkább beszélgetünk, míg a YouTube csatornán különböző ingereket adok ahhoz, hogy te is elkezdd és megvalósítsd álmaid otthonát. Az viszont nem elég, hogy megnézel egy videót, vagy lemented az instagram képet. Cselekedni is kell. És ez a nagy különbség. 

Nehézségek elfogadása

El kell fogadni azt, ha valami nehezebben megy. El kell ismerni azokat az érzelmeket amiket kivált belőlünk egy adott tárgytól való megválás. A szanálás otthon pedig nem mindenkinek ugyanolyan könnyen megy, főleg bizonyos élethelyzetekben. Meg kell siratni az előző kapcsolatokat, a fiatalságot, a meg nem valósított álmainkat és döntést kell hozni. A tárgyak azért vannak, hogy segítsék az életünket, egyszerűbbé, boldogabbá tegyék azokat. Nem pedig azért, hogy lehúzzanak és rosszul érezzük magunkat. Ha ezt megteszed, szabadabbnak tudod majd magadat érezni. Meg fog könnyebbülni a lakás is és te is. A háztartás vezetése is egyszerűbbé válik, felszabadul rengeteg időd is. Próbálj a pozitívumokra fókuszálni, és könnyebb lesz.

Szánj időt és energiát rá, hiszen csak akkor fog valami teljesülni, ha priorizálod azt.