Gondolkodásmód megváltoztatása szükséges a valódiváltoztatáshoz.

A Rendezett Otthon és Lélek kurzusában egyre mélyebben elmerülve szembesültem a gyengeségeimmel, s rájöttem, miért akadtam el eddig terveim megvalósításában. Ha kíváncsi vagy, milyen változásokon mentem keresztül a külső tér rendezésének ideje alatt, tarts velem. (Elolvasom az előző cikket a sorozatból: Hulladékcsökkentés)

Gondolkodásmód változás: “Összeszedem gondjaimat egy csomóba”

Ahogy a kurzus tananyagait tanulmányoztam, és az eddigi tapasztalataim ennek fényében igyekeztem rendszerezni, ráeszméltem a gyenge pontomra. Hiába volt meg a vízióm arról, hogyan kellene kinéznie a házunknak egy komolyabb rendszerezés után, a megvalósításban valahol mindig elbuktam. Szandrának és Timinek köszönhetően sikerült egy olyan attitűdöt elsajátítanom, mellyel az addigi buktatóimon túllendülve folytatni tudtam a tervem. Rájöttem, ahogy a természetből eredő erő igyekszik a helyére állítani az élővilágot, úgy a mi természetünkből fakadó erők is maguk után vonnak bizonyos szokásokat, igényeket. A természetes rendünk megtalálásához elkezdtem tudatosabban figyelni mindennapjainkat.

Hétről hétre haladva a feladatokkal a házon belüli tereinkre már nem fragmentáltan, egymástól független helyiségekként tekintettem, hanem elkezdtem megfigyelni, hogyan befolyásolják egymást a legproblémásabb gócpontok. Bizony, ahogy a galaxisokban a gravitáció ereje összefogja a bolygók pályáit, használati tárgyaink is egy összefüggő pályarendszer részeiként mozognak egyik pontból a másikba. Szokásaink és viselkedésünk mintái mozgatják ezt a rendszert. Vannak olyan szokások, melyektől kényelmi szempontból nem is kívántam megválni, a másik oldalon viszont készen álltam a  kompromisszumra.

Mérlegre kellett tennem szokásaim, s szerződést kellett önmagammal kötnöm. Ha a ruhásszekrényben nincs egy jól működő rendszer, az maga után vonja a mosott és a szennyes ruhák felhalmozódását a mosókonyhában. Ha a konyhában a túl sok tárgy miatt nincs hely az étkező asztalon, akkor inkább a nappaliba ülve fogyasztjuk el a vacsorát. Folytathatnám a sort, mennyi élethelyzetben kellett a kényelem és a praktikusság között megtalálni az arany középutat.

Másrészt olyan elképzeléseim voltak a háztartással kapcsolatban, melyhez egy egész ember kell a nap 24 órájában. Be kellett látnom, hogy a jó is elég jó. Ez azért is tragikomikus a részemről, mert azt hittem, hogy az életem legtöbb területén sikerült már a túlzott maximalizmusom levetkőznöm. Tévedtem.

“Módi ruhánk azért úgy újuljon”

Még a kurzus kezdete előtt beruháztunk egy következő ruhásszekrényre, és egy-egy komódra, így a férjem és az én ruháim már külön-külön vannak rendezve. Ez nagyban megkönnyítette a rendszerezés folyamatát, másrészt nem ömlik a nyakamba a ruharengeteg, ha kinyitom az ajtókat. Már a nyár folyamán is átestek a ruhák egy válogatáson, de másodszorra már sokkal szigorúbb voltam magammal és a ruhákkal is. Máshogyan nem ment volna.

Hogy a kiválogatott ruhákkal ne termeljünk szemetet, többféle útra keltek a halmazok. Egy csomó használhatót el tudtam rakni, mely egy árvaházba fog kerülni. Mivel kicsi méretem van, így több kamaszlányra is jó lesz egy-egy darab. Azok, amik kukába kerültek volna, azokból egyrészt pedagógiai segédeszközt készítettem – kis babzsákoknak pont megfelelnek ezek az anyagok. Másrészt konyhai törlőkendőket, takarításhoz való rongyokat készítettem, ezzel is kiváltva a papírtörlőkendőket, az egyszer használatos kendőket. A maradék, melyet nem tudtam hasznosítani, az a téli kutyapárnába kerül töltelékként.

A komódom rendszerezése során Szandra videója inspirált. A fiókok rendszerét kialakítva olyan esztétikus kép tárult elém, amit bűn lenne nem rendben tartani. Egyszerűen imádom!

Most indul a Rendezett Otthon és Lélek kurzus! Csatlakozz hozzánk!

A legnehezebb feladatom a zoknikkal volt. A páratlanul csellengő darabokban mindig is bíztam, s hittem, hogy valahol meglelem a párjukat. Be kellett látnom, hogy mindhiába várok. A rendezést követően egy remek mosózsákkal könnyítettem meg a dolgom. A kurzus, na és Szandra ötlete által elég motivált lettem az új rendszer beépítéséhez. Hetek elteltével azt tapasztalom, hogy a legnagyobb problémám a ruhák terén megoldódni látszik!

,,Tűz a konyhámon vígan ég”

A konyhában is mindig az apróságokban buktam el. Tudomásul kellett vennem, hogyha apránként, lépésekben végzem el a változtatást, az összkép is azzal fog megváltozni. A legnehezebb a tárgyak minimalizálása volt. Másfelől még mai napig nagy kihívás, hogy ne itt legyen a “nagy rakodóállomás”. Mivel a házunk szívében van a konyha, s minden út keresztülvezet rajta, így könnyen kísértésbe lehet esni: “Csak ide lerakom a ruhám, s majd ha megyek a hálószobába, magammal viszem.” No, persze…

A minimalizálásban leginkább a tányérok és az evőeszközök terén kellett megtenni a nagy lépést, mert az elmosogatandó eszközök között mindig ezekből volt a legtöbb. Ha például csak három-négy kiskanál és tányér van a forgalomba, nagyon gyorsan le lehet szokni az elkényelmesedésről.

Változtass velünk, hozd létre a te ideális otthonodat a Rendezett Lélek és Otthon online kurzusa segítségével.

Mivel a csomagolásmentes vásárlásra is igyekszünk átállni, ezért az élelmiszerek rendszerében új lehetőségeket kellett keresni. Ez leginkább a fűszereket, a tésztaféléket, a száraz hüvelyeseket érintette újonnan. A fűszerek tárolása okozta a legtöbb fejtörést, de sikerült egy remek alternatívát találnom: egy ládába helyeztem az üvegcséket, és a tűzhely melletti szekrényben helyeztem el. Amikor főzök, előveszem a ládát, és kényelmesen végigpásztázhatom az edénykék tartalmát.

Összességében sikerült egy olyan rendszert kiépíteni, amit könnyebb lesz megtartani. Viszont a neheze az a megtartásban leledzik. Több hét kell ahhoz, hogy a megfelelő szintentartás rutinjait elsajátítsuk, s mindig egy letisztult konyhában tudjuk elkezdeni a főzés és étkezés meghitt alkalmait.

“Rózsavizben mosdott, az orcája mosolygott”

A fürdőszoba rendszerezése egy hosszadalmasabb folyamat, hisz a hulladékmentes életmód tükrében tűztem ki a célokat. Ehhez elsőként el kell használni azokat a kozmetikumokat, melyek felhalmozódtak az elmúlt idők során. Ezek helyébe lépnek majd apránként az alternatív, csomagolásmentes  és komposztálható csomagolású termékek.

Ennek a folyamatnak köszönhetően már nincsenek vattakorongjaim, hanem textilből készülteket használok. A műanyagpálcás fülpiszkáló alternatíváját is sikerült megtalálnom. A veszélyes vegyszereket pedig végképp kizártam a háztartásból. A mosáshoz ökomosószert, mosódiót és -szódát használok. Ezekhez a döntésemhez az érzékeny bőröm és a szennyvizünk utóélete vezetett el. Falunkban nincsen megoldva a kanalizáció, ennélfogva a szennyvízgödörből közvetlen a termőföldek melletti árkokba kerül a koszos víz. Ezzel együtt nemcsak a fürdőszobánk tisztul le, de a bőrünk is meghálálja a körültekintőbb gondoskodást.

Gondolkodásmód megváltoztatása szükséges a valódiváltoztatáshoz.

“Indulj el egy úton…”

Nagyon izgalmasnak tartom ezt a kalandot, ahol a praktikusság és a környezettudatosság jegyében örömteli terekké változnak szobáink. A letisztult, hulladékmentes életmód útján elindulva egyre erőteljesebben érzem azt, hogy jó döntés volt emellett a szellemiség mellett letennem a voksot.