Hulladékcsökkentés a rendezettségben

Mint ahogy a világűrben folyamatosan mozgásban levő égitesteknek és holdjaiknak, a kozmikus poroknak és gázoknak is megvan a maga helye és mozgási rendszere, úgy a mi mikrokozmoszunk, a házunk és udvarunk minden egyes apró részletének is megvan a maga rendeltetése. Az otthonunkba bekerülő, és otthonunkból kikerülő tárgyakért mi vagyunk a felelősek. Használatukkal mi vezéreljük az egyes galaxisaink – ha úgy tetszik, helyiségeink – működését. Tarts velem a folyamaton, hogy a Rendezett Otthon és Lélek nyolc hetes kurzusa során hogyan tökéletesítem ezt a működést, és hogyan igyekszem a háztartásunkat a hulladékcsökkentés elvei mentén átszervezni!

Az otthonunk és a kacatjaim

Férjemmel és két kutyánkkal egy olyan 20. század elején épített vályogházban élünk, ahol négy évvel ezelőtt hozzáláttunk egy teljes körű felújításhoz. A nagyobb belső átalakításokon már túl vagyunk, így már három évvel ezelőtt beköltözhettünk első közös otthonunkba. Mint a belső, úgy a külső térben is várat magára néhány kisebb munkálat, de ezek az apróságok már nem ejtenek zavart az otthonosság-érzetünkben, így elmondhatjuk, minden alapvető – na és annál még több – funkciót ellát az otthonunk.

Amikor beköltöztettük a házba minden tárgyunkat, bútorunkat és a felhalmozott stafírungunkat (mifelénk csak így hívják a hozományt), láttuk, hogy nekünk már alig marad terünk. Persze, azt hozzá kell tennem, hogy a felesleges kacatok nagy részének én vagyok, illetve voltam a gazdája. Hiába, a szocializmusban kialakult tipikus közép-európai gyűjtögető mentalitás még nagyon erőteljesen jelen van mind a szülőfalvamban, ahol élünk, mind a tágabb családi körben. Ezt a “jó lesz az még valamikor valamire” magatartást az anyatejjel magamba szívva nekem mindig evidens volt, hogy valamennyi kisebb-nagyobb tárgyra még szükségem lehet. Tévedtem.

Ahogy telt az idő, a dobozokban kallódó kacatok, melyek saját helyükért és beteljesedésükért sóvárogtak, elkezdtek mindjobban zavarni a jelenlétükkel. Egyik sarokból a másikba rakosgatva szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy lehetetlen minden kacatot hasznosítani. Az új életemben ezeknek a tárgyaknak már nincs funkciója. Hosszú idő után neki kellett látnom a lomtalanítás gondos-bajos, érzelmileg megterhelő folyamatához.

…közben folyik az élet

Igen, elkezdtem a lomtalanítást… de úgy éreztem, nem vagyok erre felkészülve, ehhez egy egész ember kell, és sok kötelességem mellett még csak hatodnyi sem jutott belőlem erre a feladatra. Az államvizsga időszaka egy remek lehetőség volt arra, hogy ezt a nagy projektet mellékvágányra helyezzem. Nem olyan nehéz kifogásokat találni, igaz? Viszont annál nehezebb meghozni az étvágyat egy olyan étel elfogyasztásához, ami már tucatszor kihűlt azóta, hogy megfőzted…

Az államvizsgák végeztével komoly önismereti munkába kellett kezdenem.  Több szerepem mellett (általános iskolai tanár, zenész és zenekarvezető, junior tréner) meglehetősen újszerűen hatott a háztartást vezető gazdasszony szerepébe való beletanulás. Falun nőttem fel. Egy ötven négyzetméteres kis lakásban való szocializálódás után szokatlan volt egy majd háromszor akkora területen kitapasztalni az otthon körüli teendők menedzselését. Meglehetősen sok kísérletezés tapasztalatából, számos újratervezés impresszióiból és megannyi régi minta ötvözetéből állt össze egy olyan működési elv a fejemben és a jegyzeteimben, melyet apró lépések mentén elkezdtem felépíteni a gyakorlatban is. Így tudtam hozzálátni újra a lomtalanítás folyamatához…

Most indul a Rendezett Otthon és Lélek 8 hetes kurzusunk. Csatlakozol?

Hogy jött a képbe a hulladékcsökkentés?

A lomtalanítás legelején inspirációkért és ötletekért szimatolva rátaláltam a minimalista életmódra. A témában olvasott könyvek, blogok és cikkek elkalauzoltak a hulladékmentes életmóddal foglalkozó honlapokra, melyekben felismerni véltem a falusi életmódunk mintáit. Úgy éreztem, visszataláltam a gyökereimhez. [Olvasd el: Hulladékmentes mosogatás]

A konyhai és a kertgazdálkodási területeket illetően nagyon sok praktikus szokást tanultam anyukámtól és nagymamámtól, ráadásul a természettel szembeni tisztelet és alázat mindig is ösztönös része volt a létemnek, hisz erre nagyszerű példát kaptam az otthoniaktól. A tanulmányaim miatt 9 évet nagyvárosokban élve (Pozsony és Nyitra) rá kellett döbbennem arra, más közösségekben nem is annyira magától értetődő a környezetünk megbecsülése. Így az otthonról hozott hozzáállásbeli mintáimat meg kellett erősítenem, hogy megmaradjanak. Ezért is okozott nagy örömet, mikor szembesültem azzal, hogy a tudatos életmód hulladékmentes mozgalma roppant közel áll ahhoz  szellemiséghez, mely valójában a lételemem.

Így a lomtalanítással párhuzamosan elkezdtük a hulladékot is tudatosan csökkenteni. A témában minél nagyobb jártasságot szerezni. Rátaláltam azokra az emberekre a környezetemben, akik szintén nagyon tudatosan kezdtek el ezen az ösvényen taposni. Ez volt az, ami újra tudatosította bennem: ha a tanulási folyamatod során közösségi élményben van részed, akkor a megtanult ismeret, készség vagy attitűd sokkal nagyobb valószínűséggel épül be az életedbe.

Mi vár rám szeptembertől?

Roppant izgalmas ez az út, s most, hogy szeptemberben elindul a tanítás is – és igen, a szeptember a tanároknál is az új január. Meg kell találnom azokat a megerősítő motivációs sziklavárakat, melyekbe megkapaszkodván feltöltekezhetem, s folytathatom a háztartási rendszerem továbbépítését, acélosítását. Külön öröm, hogy férjem ebben a folyamatban is társam tud lenni.

A hulladékcsökkentés kezdete.Hulladékcsökkentés

Amikor Szandra az egyik élő videójában a kurzusról beszélt, elgondolkodtam, milyen jó lenne részese lenni egy új tanulási folyamatnak. Ez lehetne egy olyan sziklavár, melybe kapaszkodhatok… A következő fázisban már nem voltam ennyire biztos a dolgomban. Elkezdtem azon morfondírozni, hogy nem is lesz időm a kurzussal foglalkozni. A vállamon ücsörgő kis szkeptikus kobold újabb kifogásokat kezdett el suttogni a fülembe. Na, ez volt a jel, hogy ha már ennyire foglalkoztat belülről ez lehetőség, nem hagy nyugodni, akkor próbát kell tennem.

Újra meghallgattam a kurzusról szóló részletes bemutatást. Eljátszadoztam a gondolattal, milyen módon segítene a nyolc hetes folyamat az otthonunk olajozott működésének kialakításában. Úgy éreztem, hogy igen, ezt a lehetőséget én most megérdemlem. Rájöttem, hogy tudnom kell a külső segítséget elfogadni. Nem kell mindig makacsul kifárasztani magam olyan macskaköves úton, ami felett a komfortos kis űrhajón közlekedve is meg tudnám közelíteni mikrokozmoszunk apró zugait.

Ez az első cikk Liliána sorozatából. Folytatás következik…

 

2018-09-07T21:10:59+00:000 hozzászólás

Hagyj üzenetet