Jurta, mint otthon – elkezdődik a rendszerezés

Jurta, mint otthon.

A következő hetekben megosztom veletek a folyamatot, miként leszek 4 gyermekes anyuka (napok kérdése), és hogyan rendszerezem családommal közösen az otthonunkat, ami egy jurta. Mivel úgy gondolom, hogy jurtában is ugyanolyan otthoni, családbeli és életbeli kihívásokkal szembesülünk, mint bárki más, fogadjátok szeretettel a következő cikksorozatot, amiben közösen gyermekeimmel és férjemmel egy új, rendszerezett életet varázsolunk saját magunk számára. Remélem nektek is tanulságos lesz.

Elkezdődött a szeptember. Hatalmas áldásként élem meg, hogy  két, bevezetőnek mondható hétvégi nappal indul. Ezek a napok, lehetőséget adnak arra, hogy átgondoljam és megtervezzem mik is várnak rám ebben a hónapban. Pontosabban én mit várok magamtól. Egészen bizonyos, hogy ebben a hónapban megszületik negyedik gyermekünk, és ennek a dátumát bizony nem tudom előre naptárba vésni. Otthon és életrendezős igényeim elszánt bástyáit erősen otromolja ez a tény, de nincs kifogás, az élet része lesz ez a meglepetés folyamat is. Most még van pár napom, hogy elkezdődjön a Rendezett Otthon és Lélek online kurzus, ami 8 héten át lesz családunk legfőbb tanagyaga. Ebben a cikkben pedig elmesélem, hogy és mint keveredtem ide, milyen otthonnal futunk neki ennek a maratonnak, és miért családról és nem csak magamról beszélek a tanfolyam kapcsán.

Család, mint csapat

Számomra mindig fontos volt, hogy az otthon állapotát mindenki a magáénak érezze. Ehhez azonban kialakításakor is mindenkinek teret és lehetőséget kell adni arra, hogy a saját képére formálhassa valamelyest, és egy apró zúgot akár egészen.  Én úgy nőttem fel, hogy volt saját szobám, és azt kellett rendben tartanom. A konyha, fürdő, nappali és egyéb közös terek csak akkor kerültek szóba, amikor a fejemhez lehetett vágni, hogy lám anya mi mindent rendben tart, nekem meg csak ezt az egy szobát kellene, de arra is képtelen vagyok. Be kell valljam, a mai napig rettenetesen lusta ember vagyok. A családom ennek megfelelően nincsen elkényeztetve azzal, hogy minden teret rendben tartok egymagam. A helyzetünket cifrázza, hogy jurtában élünk. 8 méter átmérő, egy légtér, 5 ember (hamarosan hat), így nem csak fizikailag kisebb a mozgástér, hanem fegyelemben is. Ha valaki ismer minket, tudja, hogy nincs katonás rend, sőt, általában teljes káosz uralkodik, amit a magam részéről már nem bírok elviselni. Esztétikára, szépségre egyszerűségre vágyom, és ez csak akkor jöhet létre, ha mind az öten összefogunk, és beletesszük magunkat és a munkánkat egyaránt. Ha együtt alakítjuk ki a rendszert, amit mindenki ismer.

Ma reggel, a szokásos közös reggeli után, a gyerkek szó nélkül mentek elmosogatni a tányérjaikat, majd jöttek segíteni pakolni. Március óta tartó munkánk van ebben a férjemmel, és csodás látni, ahogy beérett a sok harc. Bízom benne, hogy ha a tanfolyam leckéit közösen dolgozzuk fel, hamarabb sikerül a gyerekeknél is kialakítani újabb rutinokat, amitől gördülékenyebbek lesznek a napjaink, és szebb az otthonunk.

Még egy csavar

Azt gondolom, hogy már a jurta is sokakat meglep, és talán az is, hogy egyesével mosogatunk tányérokat. Nem követendő példának szánom őket, csak lehetőségek, amik számunkra megoldást hoztak egy-egy problémára. Családunk azonban még egy dologban eltér a jelenleg átlagosnak ítélttől. A gyerekek nem járnak iskolába. Ennek oka hosszú histórai, és nem is fontos a tanfolyam szempontjából. Ami fontos, hogy ezen az otthonon a nap 24 órájában osztozunk, és együtt töltjük az időt. Persze írunk, olvasunk, számolunk, meg rengeteget kirándulunk, de alig várom, hogy a tanfolyamra szánt közös idő is gyarapítsa az együtt átélt kalandokat, kihívásokat. Közös tanulmányainkat kezdjük tehát meg szeptemberben kurzuson, amit lelkesen várunk.

A jurta és az osztatlan terek

Bár a jurtában nincsenek falak, a tereknek mégis be kell tölteniük bizonyos, számunkra fontos funkciókat. Ennek megfelelően jelenleg van konyha, nappali, háló, előtér, előszoba és mindegyik gyereknek egy-egy zug, ami felett rendelkezik. Legszebb reményemben szerepel, hogy októberben a fürdőszoba is kap némi teret, de erről majd ha odajutunk bővebben beszámolok.

A babavárás kapcsán rengeteg dolog változott az elmúlt hónapokban, de még nem elég. A tudatosság egészen biztosan nem lett része még a terek használatának. Nincsenek rutinok, és leginkább nincsenek reflexből, mindenki által betartott rendszerek. Ez bizony hiányzik. Remélem a tanfolyam végére lesznek, és létrejön a képességünk ezek alakítására a jövőben.

Beosztott idő

Itt is komoly iránymutatásra van szükségem, és a gyerekeimnek is arra, hogy ne csak én legyek az iránymutatójuk, hanem legyen egy külső “megmondó” ember, akire én is hallgatok. Célok, tervek, listák váljanak a mindennapjaink részévé, amiket egyeztetni tudunk, és tekintettel sőt támogatással is lehetünk egymás felé a közös életünk által. Számomra ez a csapat lényege. Ez a család lényege. Közös élmények, feladatok kovácsolnak egymás mellett élő emberekből szeretetközösséget.

Szeptember tizedikén tehát kezdetét veszi az új tanévünk első kalandja, amiről folyamatosan érkezek beszámolóval Hozzátok. Remélem élmény lesz olvasni, és inspirációként is szolgál majd saját közösségetek, otthonotok, világotok boldogabbá tétleléhez.

Liliána beszámolóját is olvashatjátok a blogon, ő is most kezdi a folyamatot: Hulladékcsökkentés a rendezettségben

2018-09-09T19:44:14+00:000 hozzászólás

Hagyj üzenetet