A japán KonMari módszer egy magyar család életében sorozat – 4.rész: Komono – a konyhai apróságok, hobbikellékek, babaholmik és lakásdekoráció
Öt hetes kalandom negyedik felvonása következik… Belevetettem magam a rendrakásba, de ezúttal nem a megszokott módon, hanem Marie Kondo méltán népszerű módszere szerint. A családom is belerángattam, hisz úgy lesz teljes a lakásban a harmónia. Tartsatok velem a következő hetekben! Őszinte vallomások következnek, a módszer zsenialitásaival és buktatóival egyaránt megismertetlek Titeket.
A harmadik részben már a Komono, azaz a vegyes apróságok körében jártunk. A KonMari módszer negyedik szakasza itt folytatódik. Megalkottam a saját kategóriáimat, úgy, hogy lefedjék az otthonunkban található tárgyakat. Minden ember más és más, ezért különféle holmikat halmozunk fel otthon. Éppen ezért testre kell szabni a Komono-t. Az én kategóriáim: konyhafelszerelés, írószerek, hobbikellékek, babaholmik, lakásdekoráció, egyéb.
Részleteiben is érdekel a Konmari módszer? Olvasd el egy otthonszervezési tanácsadó összefoglalóját arról, hogy mik a KonMarizás legfőbb előnyei!
Minden háziasszony rémálma: a konyha rendbetétele
Arra tippelek, hogy azok, akik félúton felhagynak a KonMari módszerrel, valahol a konyhafelszerelés környékén teszik… Valahogy reménytelennek láttam a helyzetem, de NAGYON-NAGYON szerettem volna egy átláthatóbb, letisztultabb konyhát. Mivel nem helyiség, hanem kategória szerint haladunk, a nappaliban található étkezőasztal és tálalószekrény is sorra került.
Furcsa dolog lehet belegondolni, hogy az alapján szelektáljuk ki a konyhai dolgainkat, hogy azok örömet okoznak-e. Merthogy főzni kell. És mosogatni is. Éppen ezért itt újra kiemelném Marie Kondo véleményét erről a dologról. Igazából minden olyan tárgy örömet okoz, ami megkönnyíti a mindennapjainkat. Ő csavarhúzóval példálózik, ami szerintem tökéletesen be is mutatja, hogy mire gondol pontosan.
Komono: konyhai apróságok válogatása
Már korábban megbeszéltük a férjemmel, hogy megválunk néhány serpenyőtől. Hamar választottunk is egyet. A boltban elkezdett kattogni az agyam. Három citromfacsaróm van, de egyiket sem szeretem annyira. Az egyik műanyag lapátom már teljesen elgörbült. Van egy fém habverőm, annak ellenére, hogy a legtöbb edényem bevonatos vagy zománcos. Sorra jöttek a gondolatok.
Mikor elkezdtem végigfuttatni ezeket a fejemben és választottam a polcokról helyettük újat, hirtelen megcsapott annak a szele, hogy igenis lehet válogatni egy konyhában. A pénztár felé menet megláttam a termosz kannákat. Régóta szeretnék, de mindig megálljt parancsoltam. Miután gondolatban hamar fel is szabadítottam a konyhában a helyét, sietősre vettem a lépteim. Alig vártam, hogy hazaérjünk és nekilássak. Férjem is besegített: a kiválogatott tárgyakat félre tettem, ő pedig elpakolta.
A tálalószekrény nehezebb falat volt…
Szebbnél szebb tálak, poharak uralták. Ezeket egyelőre nem a családsegítőbe szánt kupacba szortíroztam, hanem külön, és anyósom válogathat majd belőle először. Meg lett volna a lehetőségem, hogy néhány tálat/poharat félre tegyek és az utolsó, az érzelmi értékkel bíró tárgyak kategóriánál döntsek róluk, de haladni szerettem volna.
Zavartak a nászajándékba kapott ólomkristály pezsgős poharak is. A szekrény mélyén lapultak, bársonydobozban. Az egyik évfordulónkon ittunk belőle, de még a kezem is remegett, koccintani sem mertem. Úgy döntöttem, ennek véget vetek. A tálalóban a helyük, és jeles alkalmakkor igenis elővesszük őket. Ha el is törném (lekopogom, nem fogom),legalább használtam. Semmivel sem érzem jobb megoldásnak azt, hogy úgy heverjen eldugva, hogy meg is feledkezünk róla.
Elhatároztam, ha a Komono végére érek, iszom belőle. Amúgy is találtam egy két decis kis üveges pezsgőt a rendrakáskor – jobb, mint a pénz a télikabát zsebében előző évről!
A rengeteg kiválogatott holmin végignézve a nagymamám ennyit mondott: „Hol fért el ez a rengeteg dolog abban a kis konyhádban?!” Marie Kondo a következőket mondja a konyhai tárolásról: a pultokat tartsuk üresen, minél több mindent tároljunk a szekrényben. Még a mosogatószernek és a szivacsnak sem kegyelmez. Állítja továbbá, hogy ennél az egy alkategóriánál kivételt tehetünk: itt nem kell a lehető legkevesebb holmira fókuszálni, az új konyhai kütyüket nyugodtan próbáljuk ki, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy miután betöltötték funkciójukat (vagy kiderült, hogy nem töltik be a várt funkciót), váljunk meg tőlük.
Még a válogatásnál is nehezebb: a visszapakolás
A visszapakolás során három alkategóriába soroltam a konyhai dolgainkat:
- tányérok/poharak/bögrék
- konyhai eszközök
- ételek és tárolóik
A tányérkészlet kiköltözött a tálalóba a másik kettő mellé. Így egy helyen lesznek, és nem lesz többé ünnepi és hétköznapi, hanem felváltva használjuk őket. A konyhában is maradt olyan tányér, amiből 1-1 darab van, tehát nem alkotnak készletet. Viszonylag könnyen ment ez a rész, mert ezzel kezdtem, és nem volt korlátozva a rendelkezésemre álló hely.
A konyhai eszközök következtek
Igyekeztem szellősen pakolni a fiókokat, hogy azonnal, ránézésre megtaláljam, amit keresek. Az élelmiszereket és a konyhai üvegeket, dobozokat egy kalap alá vettem, mivel egyikben fog lakni a másik. Itt már nehezebben haladtam, elkezdett elfogyni a helyem. A korábban szép szellősre kialakított szekrények és polcok kezdtek kicsit tömöttebbé válni, de összességében nagyon is elégedett vagyok a végeredménnyel.
A felületek szabadok, csak néhány olyan dolgot hagytam elő, amiket szeretek a kezem ügyében tudni: kések, fakanalak, vízforraló, kávéfőző. Rendszeresítettem egy kis tálcát a konyha pultra, erre gyűjtöm az éppen használt poharakat, bögréket, kancsókat. Nincsenek többé kallódó apróságok szanaszét a konyhánkban.
Ki is csinosítottam a konyhát. Van egy alátétkészletünk, a karácsonyi teríték részeként vettem. De most valami megváltozott. Egyszerűen VÁGYTAM az otthonomban a szépségre, a kifinomultságra. Így leváltottam a műanyag, cseresznyés alátétet. A konyhaszigetre terítő került. Száműznöm kellett a nappaliból, mert a kisfiam felkapaszkodik és lerántja, de szerettem volna valahol a lakásban viszont látni.
Van egy kávéskészletem. Nem tudok megválni tőle. Régen, amikor nap mint nap Veszprémből ingáztam fel Pestre dolgozni, és öt előtt keltem, ebből ittam a kávém. Mézzel. Azóta leszoktam a kotyogósról is és a mézes kávéról is. Egyik nap túlontúl korán kelt a kisfiam, ezért erős kávét főztem. És bevillant a kis pohár. Ha már megtartottam, használjam. Hirtelen felindulásból mézet is csorgattam bele, pedig évek óta nem édesítem meg. Amikor belekortyoltam, hirtelen ott éreztem magam. Ott, évekkel ezelőtt. A régi konyhában, a reggeli szürkületben. Fantasztikus volt. Már értem, miért mondják, hogy a KonMari módszer egyben befelé fordulás is, nem pedig egyszerű lomtalanítás.
Írószerek, kártyák
Az íróasztal nem épp egy otthonos hely, nem is igazán szívesen kucorodom ide be. Márpedig egyre több időt fogok itt tölteni, mert ősztől iskolába járok. Határozott célom volt egy kacatmentes, egyszerre letisztult és mégis hangulatos kis zugot teremteni. Egyszerű volt a döntés a holmikról. Írószerekből csak a legszükségesebbeket tartottam meg: néhány tollat, egy vonalzót, lyukasztót, celluxot, ilyesmiket. Ha valamiről mégis tévesen döntöttem volna, bármikor újra beszerezhető, úgy éreztem, nem igazán véthetek hibát.
Törzsvásárlói kártyákból nem tartottam meg olyat, ahová minden valószínűséggel vissza sem nézek. Egy köteg lejárt diákigazolványt, személyit és TAJ-kártyát lyukasztottam ki, hogy érvénytelenítve mehessenek a kukába (Ausztriában a TAJ kártya egy chip-es plasztik kártya, évente újat küldenek.) Nem maradt sok holmi, kényelmesen visszafértem a fiókokba. Még a bizonyítványaim is elfértek itt.
Itt kerítettem sort minden olyan dologra is, ami papír alapú, és a papírok kategóriájában nem néztem át. Tehát nem könyv, nem hivatalos irat, és nem magazin. Bontatlan levelek, kuponok, frissen érkezett hivatalos levelek, stb. Kiválogattam mire van szükség ezekből, és összegyűjtöttem. Rendszeresítettem egy iratpapucsot az íróasztal sarkába. Szem előtt is van, tehát nem felejtem el elintézni őket, de kellően el is van rejtve, így nem zavarja a rendet 🙂
Magával a dekorálással legalább ugyanannyi időt töltöttem. Szerettem volna szép környezetet, ugyanakkor olyat, ami nem vonja el a figyelmem. Jelenleg azt gondolom, ez sikerült is. Mivel a hátralévő dolgok nagy része a nappaliban volt, ez volt a legrendetlenebb része a lakásnak. Amikor hirtelen elöntött a pánik, hogy hogyan tovább, csak bekukkantottam ebbe a sarokba.
Már nem is emlékszem milyen volt előtte – jobb is. Erőt adott, hogy igenis van eredmény, van látszat, csak az esti fektetések után keményen meg kell dolgozni érte…
Hobbikellékek
A szülés környékén erős szelektálást végeztem ezen a tájékon, mert éreztem, hogy itt a barkácsolás vége. Igazam is lett. Arra azonban nem gondoltam, hogy ennyire. Így hát újra szemügyre kellett vennem a készletet. A gyerekszobában egy kis komódot elfoglaltak ezek a kellékek. A KonMari módszer alapján mindent kihordtam a hálószobába az ágyra, hogy este/éjjel foglalkozhassam vele, és, hogy ne zavarjam a kisfiamat sem.
Kis fontolgatás után úgy döntöttem, hogy a kiválogatott eszközöket egy szociális otthon foglalkoztatója kapja. Amikor látom magam előtt a jó célt, valahogy szigorúbb tudok lenni magamhoz a szelektálás közben. Kegyetlen voltam.
Habár jelenleg úgy érzem, soha többé nem lesz időm ilyesmire, azért nem dobtam ki mindent.Elég volt csak abba belegondolni, hogy esténként hány órát töltök a KonMari módszerrel. Ha ennek csak a felét fogom kreatív dolgokkal tölteni a jövőben, barkácsboltot nyithatnék… Azt vettem észre, hogy egyre hatékonyabb vagyok – Marie Kondo állítja, hogy ahogy haladunk egyre tovább és tovább a kategóriákban, úgy finomodik a képességünk arra, hogy felismerjük a valódi szükségleteinket és hamar el fogjuk tudni dönteni, hogy egy adott tárgy örömet okoz-e vagy sem.
Megváltam minden félbehagyott “alkotásomtól”, nem törődve az eddig ráfordított idővel. Csupán egy horgolt orchideát tartottam meg, beleszúrtam a selyem orchideám tűzőhabjába, így igazán egyedi lakásdíszt kaptam. Sokat vacilláltam a selyempapírra kimásolt szabásmintákon. Lelki szemeim előtt láttam magam, ahogy még pocakosan, négykézláb, esti lámpafénynél rajzoltam át a mintákat. De reálisan kellett látnom a helyzetem, megváltam tőlük.
Nem szerettem volna a hobbikellékeket továbbra is a gyerekszobában tartani, a gardróbban kaptak helyet. A ruhák válogatásánál szellősen rendeztem be a szekrényt, hogy szükség esetén legyen plusz tárolóhelyem. Így pár perc pakolászással már új otthonra is leltek a dobozaim.
Babaholmik
Elég megosztó kategória volt számomra. Egyrészt könnyű, mert a Kisfiam csak kilenc hónapos, tehát nem sok megunt játéka van, a ruhái pedig már az első kategória során katonás rendbe kerültek. Másrészt nehéz, mert csak akkor tudtam haladni, amikor ő is ébren volt. Nehezített pályán dolgoztam, de a KonMari módszer már az ereimben csörgedezett, tehát szemmel tudtam tartani a kis banditát is.
Itt egy kicsit szakítottam a módszerrel, ugyanis magára a szobára kellett fókuszálnom. Nem tudtam ide esténként bejárni, egyben kellett letudnom magát a helyiséget. A ruhái rendben voltak, de azokat jó időben válogattam. Néhány rövidnadrágot, napozót és nyári kiskalapot most viszont eltettem a rokonság ifjabb tagjainak szánt táskába. Igazából nem sok mindent válogattam ki a szobában. Többek között néhány babakozmetikumot, amit ajándék gyanánt felhalmoztunk, rózsaszín cumit, ami rosszul kiválasztott pelenkatortában volt…
A nehézséget inkább a tárolás jelentette, ugyanis nagyon zsúfolt volt itt a padló.
Mire a tárolás kérdéséhez elértem a Konmari módszerrel, kikerültek olyan dolgok a polcokról és fiókokból, nem utolsósorban a tároló dobozkákból, amiknek felszabadult a helye. Kis átrendezéssel sok mindent polcra vagy a komódok tetejére tudtam tenni, ráadásul anélkül, hogy azokat is túlzsúfolnám. Még a pelenkázó táskának is kijelöltem egy helyet, végre nem csak „valahol a földön”van.
És ha már Konmari módszer, a takaróit és a tetrapelenkáit természetesen újrahajtogattam, úgy, ahogy Marie Kondo tanítja.
Lakásdekoráció
Nálam a legnagyobb félelemmel övezett pont… szeretem apróságokkal körülvenni magam, szívesen dekorálok. De tudom, hogy a Picúr miatt ez most nem túl jó ötlet, és azt is tudom, hogy már olyan sok apró kellékem van, hogy ha az egész lakást teletenném, akkor is maradna a dobozokban. A takarításra sajnos vajmi kevés időm jut a korábbiakhoz képest, tehát a portörlés sem utolsó szempont… Előkerültek a dobozok. Ezeket is a családsegítőbe szánom, karácsony közeledtével remélem nagy hasznát veszik (kivéve a nyuszikat, de eljön majd a húsvét is…).
Azon kaptam magam, hogy játszi könnyedséggel válogatom ki a korábban dédelgetett apróságaimat. Egy pillanatra meg is álltam, hogy ellenőrizzem, esetleg nem aludtam-e el ülve, és pakolok, mint egy robot. De nem, mozdulataim teljes tudatában voltam. Itt már biztosan tudtam, hogy Marie Kondo-nak igaza van. Erős lesz az önismereted, pontosan tudni fogod, hogy az adott tárgyat megtartod-e vagy sem. A végére tehát megy ez, mint a karikacsapás.
Nagyon jó érzés volt visszatenni a szellős dobozokat a szekrénybe. Mire eddig a pontig eljutottam, már éreztem itthon a „kevesebb több” hatását. Nem bántam, hogy nem vagyunk csordultig tele mindenféle apró csecsebecsével. Tudtam, hogy ennyiből szépen kényelmesen dekorálhatok itthon, szezonálisan is, sőt, ha valami megtetszik a boltban, azt is nyugodtan megvehetem, mert bőven el fog férni.
Egyéb tárgyak
Mindegy, hány alkategóriát gyártasz, egyszer eljutsz arra a pontra, hogy marad egy utolsó, egyéb kategória. Önálló kategóriákat már nem tudsz képezni belőlük, az eddigiekbe pedig vagy nem tudtad besorolni, vagy egész egyszerűen elfelejtetted az adott pillanatban elővenni (előfordul…) Miután a fenti kategóriákkal végeztem, körbejártam a lakást, találkozom-e még valamivel. Illetve ez volt az a pont, amikor is a tárgyaink a végleges helyükre kerültek. Helyet kereshettem tehát azoknak a dolgoknak is, amiknek addig nem volt.
Megakadtál a válogatásban? Válaszd Otthonszervezés szolgáltatásomat a teljeskörű segítségért!
A Komono vége, amikor végre minden a helyére kerül – a lelked is
Marie Kondo állítja, hogy a rendrakás során alkalmazott tárolási módokat minden esetben ideiglenesnek kell tekinteni – ismét igaza lett. Annyira jól esett a látványa a letisztult felületeknek, hogy mindig többet és többet akartam. Olyan dolgokat eltüntettem szem elől, amikről pár napja azt gondoltam volna, hogy lehetetlen. Sok dolgot elnyeltek a szekrények, mert rengeteg holmi ki is került belőlük.
Arra is ügyeltem, hogy a szekrények belseje is jó érzéssel töltsön el, hiszen gyakran nyitogatom őket. Szép dobozok, fonott kosarak, amik eddig szem előtt voltak dekorációként (sokszor üresen), most tárolási funkciót kaptak. Még a beágyazáson is változtattam. Fél perccel tovább tart, de szívesebben csinálom, mert tetszik a végeredmény.
A kevés szem előtt lévő tárgy azt is eredményezte, hogy minden „elhagyott”, nem a helyén lévő tárgy azonnal szemet szúr, és amint lehetőségem adódik, el is pakolom. A helyére, nem máshová. Ugyan hátra van még egy kategória, de a lakás összképén az már nem fog változtatni. Nem lesz egyszerű a fotókat, képeslapokat, nászajándékba kapott lapokat átválogatni, nem is beszélve a több giga digitális fotóról és videóról, tehát még nagy feladat áll előttem a következő hétre.
Úgy érzem, hogy kész van a lakás. Most, hogy le is írtam, szinte sírhatnékom van a boldogságtól. Megyek, kitöltöm a pezsgőm, ami napok óta a hűtőben vár…
A sorozat következő részét itt olvashatod:
A japán KonMari módszer egy magyar család életében sorozat – 5.rész: Érzelmi értékkel bíró tárgyak
Szitás Judit vagyok, 29 éves, férjemmel és lassan kilenc hónapos kisfiúnkkal Klagenfurtban élünk. Szeretem magam körül a rendet, azt a fajtát, amikor látszik a lakáson, hogy emberek élnek ott. Kis káosz belefér, hiszen ÉLÜNK, boldogan… Szívesen csinosítgatom az otthonunkat, a szelektálásról sem feledkezem el soha. Aztán megtörtént. Anya lettem. Terhesen a varrógépet hajtottam, a horgolótű az ujjamat törte, a szemem már kidülledt a sok olvasnivalótól. A sütőben állandóan sült valami. Jön a baba, nem lesz idő az újdonságokra. Újabb szelektálás, itt az új élet a küszöbön, új prioritásokkal. Aztán jött a pár hónapos hullámvasút: mámor, ismerkedés, bizonytalanság. Aki felismeri, hogy ennek sosem lesz vége, mert mindig újabb és újabb korszak jön, az már fél siker. Felismertem, elfogadtam. De valami nem stimmelt, még mindig nem. A nap nagy részét itthon töltöm, és rá kellett jönnöm, hogy utálok itthon lenni. Nem a kupi zavart, azt esténként hamar rendbe raktam. De akárhová néztem, összeszorult a gyomrom. Ebből a könyvből sem főztem még. Ezt a magazint sem olvastam el, azt a könyvet sem. Ezt a kézműves apróságot is félbehagytam. Le kéne porolni a polcot, de a sok porfogót nincs időm eltenni. És a többi… Ekkor jött megmentőm, egy japán hölgy, Marie Kondo személyében…