KonMari Judittal: A könyvek, papírok, magazinok és receptek

Konmari módszer a könyvespolcon is előnyös lehet számodra.

A japán KonMari módszer egy magyar család életében sorozat – 2.rész

Öt hetes kalandom következik… Belevetettem magam a rendrakásba, de ezúttal nem a megszokott módon, hanem Marie Kondo méltán népszerű módszere szerint. A családom is belerángattam, hisz úgy lesz teljes a lakásban a harmónia. Tartsatok velem a következő hetekben! Őszinte vallomások következnek, a módszer zsenialitásaival és buktatóival egyaránt megismertetlek Titeket.

A könyvek szelektálása a KonMari módszer szerint

A ruhák rendbe tételét könnyű menetnek gondoltam, de a KonMari módszerrel nem volt az. Kezdtem félni a könyvek szelektálásától és rendszerezésétől… Még itt volt apósom, amikor nekiláttam, tehát a Picúr nem szólt közbe. Lerámoltam a könyveket a földre. Kivéve a Fejős Éva könyveket, szó sem lehetett róla, hogy megváljak tőlük. Ezen kevés kivételtől eltekintve tehát a padlón hevertek. Szépen sorban kézbe vettem őket.

Marie Kondo szabályai szerint tilos beleolvasni, a borító alapján kell eldönteni, hogy örömet okoznak-e vagy sem. Csaltam, beleolvastam. Volt olyan könyvem, amit sosem nyitottam ki. Azt sem tudtam mi van benne pontosan. De ilyeneket is megtartottam. Bőség zavara volt a könyvespolcon, hiába nem volt sok könyvünk, valahogy elveszettnek éreztem az információt. Abban reménykedem, hogy így, hogy kevesebb maradt, ezek gyakrabban fognak a kezembe kerülni.

Részletesebben érdekel a Konmari módszer? Olvasd el Szandra összefoglalóját arról, hogy mik a KonMarizás legfőbb előnyei!

Aminek távoznia kellett

Búcsút vettem néhány regénytől, amik nem igazán tetszettek. Volt, amit végig sem olvastam. Megváltam szakácskönyvektől, mert ha ma nekiállnék, évek alatt sem főzném le az összes receptet belőlük. Szintén távozott jó pár kézműves könyv, amikben bár jó ötletek voltak, a szabadidős tevékenységeimet erősen meghatározza kilenc hónapos kisfiam.

Néhány életmóddal kapcsolatos iromány sem része már a könyvtárunknak. A férjemnek kevés könyve van, megkértem nézze át őket, de ragaszkodott hozzá, hogy maradjon mind. Néhány kedves regényről, illetve vendéglátással kapcsolatos kézikönyvről beszélünk. A KonMari módszer azt is kimondja, hogy a családtagok holmijáért nem mi felelünk. Kisfiamnak csak néhány mesekönyve van, ezeket természetesen nem szelektáltam, mind használatban van.

Marie Kondo külön felhívja a figyelmet a szülői házban hagyott és tárolt dolgainkra. Én abban a tudatban voltam, hogy mindenem itt van velem, de megláttam néhány könyvemet a nagymamámnál és a szüleimnél is. Összeszedtem ezeket is, és kiválogattam. Kevés könyvről beszélünk, de ez is számít, különben csak elkallódna.

Régi könyveim új otthona

Könyvek

Egy szennyeskosarat megtöltöttem a kiválogatott könyvekkel. Hogy hová kerültek ezek? Természetesen nem a kukába. A KonMari módszer szigorúan kimondja, hogy tilos a családra rásózni a kiszelektált holminkat. Én úgy gondolom, ha szükségük van rá, akkor vegyék el maguknak nyugodtan. Ki tudja, ki milyen kincset talál benne magának.

Tehát hazavittem őket, a családom átnézte, néhánynak rögtön lett is gazdája. Anyukám nagyon szeret kézműveskedni, kiválasztott néhány barkácsolós témájút, tesóm pedig cukrásznak tanul, nála süteményes könyvek landoltak. A német nyelvű könyvekkel nem igazán tudnak mit kezdeni, ezek anyukám barátnőjéhez kerülnek, aki német szakos. Megkapja az iskola, mivel ezek főként barkácsolós/kézműves könyvek. A többi a családsegítőbe kerül.

Rendezett könyvespolc

Itthon minden könyv a polcra került, habár a Tiszta öröm c. könyvben Marie Kondo külön kitér arra, hogy a szakácskönyveket pl. a konyhában célszerű tárolni. Nagyon megtetszett az ötlet, a helyét is kinéztem, de sajnálom a párában tartani őket. Olyan gyakran nem kerülnek a kezembe, hogy ott legyen az állandósult helyük. Az ágy mellől is elkerültek a könyvek, csak az van ott, amit épp forgatok. Jelenleg a KonMari módszer két alapműve 🙂 Marie Kondo állítja, hogy aki a módszerét alkalmazza, azzal majd „szembe jönnek” a dolgok. Egyik sétánk alkalmával úgy alakult, hogy kisfiam a sarkon aludt el. Tudtam, hogy ha hazamegyek, felébred. Elkanyarodtam a virágboltba. Többek között két sötétséget is kedvelő, magasra nem növő sziklakerti növény boldog tulajdonosaként értem haza onnan. Miután itthon kiválasztottam a megfelelő kaspót a számukra és a könyvespolcon megtalálták a helyüket, rám tört az „AHA érzés”.

A folyton halmozódó magazinok

Magazinból sem rendelkezem végeláthatatlan kupaccal, mert azok is folyamatos szelektálás alatt vannak. Mint nagyjából minden, de mint kiderült, nem sikeresek a módszereim. Néhányat megtartottam most is, leginkább desszertes magazinokat, mert szeretem forgatni őket. Van egy kedvenc receptújságom, ezeket sosem dobtam ki, egyik szanálás alkalmával sem. A KonMari módszer viszont rákényszerített, hogy újragondoljam a tárolásukat. Irattartókba rendezve totálisan kezelhetetlenek.

A többi receptemet úgy tartom rendben, hogy kitépem a magazinokból azokat, amiket szívesen megfőznék, és tematikusan mappába fűzöm. Ami beválik, azt kivágom szépen, és külön dobozkába megy. Itt volt az ideje, hogy ezzel a sorozattal is így tegyek. Nekiláttam. Gyermekfelügyelet már nem volt, tehát nem tudtam órákig ülni felettük. Amíg a Törpe szépen eljátszott, válogattam, tépkedtem. Esténként is. Napokig. Nagyon fárasztó volt, hogy nem tudtam „egy kalap alatt” elintézni. Gyűlöltem, besokalltam.

Utolsó nekifutás a recepteknek

Receptek

Egyik este kitűztem magamnak, hogy ma ezt be kell fejeznem, mert rámegy a józan eszem. Bevittem a kitépkedett kupacot az ágyra, vittem az eddig összekészített mappámat is, és nekiláttam. Már alig láttam ki a fejemből, de a végére értem. Volt olyan lap, amin több recept volt, és már nem is emlékeztem, hogy melyik miatt téptem ki. Kuka. Mikor elkészült a mappa és megláttam az eredeti kupacot, elégedettség töltött el.

A KonMari módszer állítja, hogy ha jó alaposan rendet teszel, többé nem lesz rá gondod. Éppen ezért, hogy jó munkát végezzek, tervben volt az is, hogy a már a mappában lévő recepteket is átnézem. Hátha van benne olyan, amiről tudom, hogy az életben nem kerül az asztalra. De erre már nem voltam képes. Viszont ha előkerül, hogy válogassak belőle, nyitott szemmel fogok nézelődni, és ha ilyen lap kerül a kezembe, kidobom.

Elégedettségem elszállt, amikor eszembe jutott, hogy receptkártyák is hevernek itt-ott a lakásban, pl. konyhában, íróasztalfiókban, fiókrendszerezőkben. Összeszedtem ezeket is, szelektáltam, rendeztem. El sem hittem, hogy minden egyes recept fecni egyetlen egy mappába került bele. Álmaimban sem gondoltam, hogy az újságokkal több időm és energiám fog elmenni, mint magukkal a könyvekkel. Receptes blogot vezetek, azokat az újságkivágásokat, amiket ide már feltöltöttem, szintén kidobtam. Online hamarabb rátalálok, mint a doboz mélyéről.

Hivatalos iratok rendszerezése

Iratok

A hivatalos papírok rendezése nem tartott sokáig. Beszúrtam a magazinok tépkedése közé, mert muszáj volt egy kis változatosság. Ezeket is rendben tartjuk, nincs túl sok. A KonMari módszer abban segített, hogy egy laza kézmozdulattal szabadultunk meg mindenféle használati utasítástól és kézikönyvtől (kivéve a varrógépemét, de abból kitéptem azt a néhány oldalt, ahol a magyar nyelvű rész található). Ha szükség lenne erre, online minden elérhető. A mosógép papírját pl. már régen elvesztettük, de szükségem volt rá többször is, a neten néztem utána. A többi készülék esetében pedig valamiért ez nem jutott eszembe. Eddig 🙂

Szintén a KonMari módszer érdeme, hogy külön kategóriát kaptak azok a papírok, amiket muszájból őrizgetünk, de nem kellenek. Lehet, hogy sohasem, de megőrizendő. Ilyenek például a régi autónk papírjai, fizetési papírok a régi munkahelyeinkről, a kitelepedéssel kapcsolatos irataink. Ezeket kiválogattam, egyelőre nincs helyük, de mire végzek az apróságok kiválogatásával is, biztos akad majd hely egy eldugott szekrénysarokban. Valamiért pl. az összes fizetési papírunk egy helyen volt.

Holott ha szükség van rájuk valamilyen ügyintézéshez, csak az aktuális kell. Ezek tehát kéznél vannak, a régiek el lesznek süllyesztve. Van egy mappánk, mindenféle anyakönyvi kivonattal, lakásbérleti szerződéssel, ilyesmikkel. Ha hivatalos ügyben járunk el, ezt visszük így ahogy van, nem kell semmit keresgélni. Orvosi papírjaink nincsenek, leszámítva a terhes kiskönyvemet, mert Ausztriában a chipes tb kártyának köszönhetően minden adathoz hozzáfér az adott orvos.

Itt én feladtam. Megkértem a férjemet, nézze át helyettem. Rá kellett jönnöm, hogy nem fogok boldogulni az egész lakással, ezért többek között ezt a területet is átadtam neki. Egy háztartásban élünk, ő is pontosan tudja mit kell megtartanunk ezekből, nincs szükség arra, hogy mindent én tartsak kézben a rendrakás során. Jó érzés volt 🙂 Kategóriánként kiválogattam őket neki, külön irattartókba. Bank, biztosítás, autó… Innen ő befejezi, nem lesz rá gondom. Minden egyéb papír alapú dolgot, mint például jegyzetfüzetek, kuponok, az egyéb apróságok (komono) csoportba soroltam. Ezek később kerülnek majd terítékre.

Megakadtál az otthonod rendszerezésével? Nézd meg az ingyenesen elérhető Napi Rendszerezős Egypercesek videósorozatot egy kis extra motivációért! 🙂

A mélypont

Elbizonytalanodtam. Nagyon remélem, hogy működik a módszer, mert ilyen sokáig még egyetlen szelektálás sem tartott. A lakásban káosz uralkodik, totális káosz, és mivel nem helységenként haladunk, jelenleg nagyjából mindenhol. A kisfiam mellett nem egyszerű, főleg, hogy elég gyakran vagyunk 1-1 hétre a nagyszülőknél, tehát olyankor itt hagyom a rendetlenséget, és arra is jövök vissza. A magazinok rendbetétele után lendületet és megkönnyebbülést éreztem.

Másnap reggel elővettem a mappát, kiválasztottam két napra előre az ebédünket, és egy forró csoki receptet is. Bevásárlás előtt el kellett ugranom a dokihoz. Ott, a váróban, miután a Törpe már a vállamon elaludt, rádöbbentem, hogy eszméletlenül fáradt vagyok. A papírok rendbe tétele napi 4-5 óra több részletben történő alvással kombinálva nem éppen szerencsés. A sírás kerülgetett. Elhatároztam, hogy „szabira” megyek. Nem főzök, nem pakolok. Játszom a Picúrral, az esti fektetés után pedig beülök egy kád meleg vízbe. Miután végeztem a dolgommal és kihordtam lábon egy kisebb idegösszeomlást, elvonszoltam magam a boltba, ahonnan a főzés hozzávalói helyett tonhalsalátával és tőlem szokatlan mennyiségű édességgel felvértezve érkeztem haza. A Kisfiam is átérezhette a helyzetemet, mert este feltűnően könnyen elaludt, mintha segíteni akarna 🙂

És a kiút! 🙂

A vízből kiszállva elkészítettem a kitépett forró csokit, és nekiláttam az egyik ágyneműs fióknak. Muszáj volt átlépnem a Komono kategóriába. Lelkileg fontos volt, hogy átlendüljek a könyvek-újságok-iratok részen. Jó érzés volt, megláttam a fényt az alagút végén 🙂 Ahogy a törlőrongyokat hajtogattam, már egészen más színben láttam a helyzetem. Hirtelen jó érzéssel töltött el, hogy a hatalmas papírhalom, ami nemrég beterítette az egész házat, a szelektív kukában landolt, a megmaradt lapok pedig szépen rendezetten, kb. tíz centi széles helyet foglaltak el a nappaliban. Zavart, hogy kupi van a polc tetején, ezért szépen elterveztem, hogy kidekorálom, és másnap meg is csináltam. Most már jó ránézni a sarokra. Nem is beszélve arról, hogy a ruháim azóta is rendezettek, ide is mindig öröm benézni.

Nagyon remélem, hogy a következő három hét is ilyen eredményes lesz, és az esetleges buktatókat is könnyebben átvészelem majd, mert egyre jobban hiszek benne, hogy a KonMari módszer igenis működik!

3. hét – Komono első felvonása

Videó ajánlás


Szitás Judit, vendégszerző

Szitás Judit vagyok, 29 éves, férjemmel és lassan kilenc hónapos kisfiúnkkal Klagenfurtban élünk. Szeretem magam körül a rendet, azt a fajtát, amikor látszik a lakáson, hogy emberek élnek ott. Kis káosz belefér, hiszen ÉLÜNK, boldogan… Szívesen csinosítgatom az otthonunkat, a szelektálásról sem feledkezem el soha. Aztán megtörtént. Anya lettem. Terhesen a varrógépet hajtottam, a horgolótű az ujjamat törte, a szemem már kidülledt a sok olvasnivalótól. A sütőben állandóan sült valami. Jön a baba, nem lesz idő az újdonságokra. Újabb szelektálás, itt az új élet a küszöbön, új prioritásokkal. Aztán jött a pár hónapos hullámvasút: mámor, ismerkedés, bizonytalanság. Aki felismeri, hogy ennek sosem lesz vége, mert mindig újabb és újabb korszak jön, az már fél siker. Felismertem, elfogadtam. De valami nem stimmelt, még mindig nem. A nap nagy részét itthon töltöm, és rá kellett jönnöm, hogy utálok itthon lenni. Nem a kupi zavart, azt esténként hamar rendbe raktam. De akárhová néztem, összeszorult a gyomrom. Ebből a könyvből sem főztem még. Ezt a magazint sem olvastam el, azt a könyvet sem. Ezt a kézműves apróságot is félbehagytam. Le kéne porolni a polcot, de a sok porfogót nincs időm eltenni. És a többi… Ekkor jött megmentőm, egy japán hölgy, Marie Kondo személyében…

Tags: