KonMari Judittal – A ruhák és a KonMari hajtogatás

A konmari hajtogatás módszer világszerte elterjedt.
hirdetés

A japán KonMari módszer egy magyar család életében sorozat – 1. rész: A ruhák

Öt hetes kalandom következik… Belevetettem magam a rendrakásba, de ezúttal nem a megszokott módon, hanem Marie Kondo méltán népszerű módszere szerint. A családom is belerángattam, hisz úgy lesz teljes a lakásban a harmónia. Tartsatok velem a következő hetekben! Őszinte vallomások következnek, a módszer zsenialitásaival és buktatóival egyaránt megismertetlek Titeket. Következzenek a ruhák és a KonMari hajtogatás!

Ékszerek

A KonMari módszerrel való Nagy Találkozásom

Marie Kondo módszeréről régebben olvastam, de nem fogott meg. Aztán nemrég újra szembejött. Beléptem a KonMari kalandok Facebook csoportba. A rögzített posztban bizony feketén-fehéren ott áll, hogy a könyv olvasása kötelező, így bele is ástam magam Marie Kondo: Rend a lelke mindennek c. művébe. Pár nap alatt kiolvastam, nagy hatással volt rám, belém szállt a lendület.

A később megjelent Tiszta öröm c. könyvet is megrendeltem, ami többek szerint nem nyújt sok új információt – nos, én nem ezt a tábort erősítem! A szelektálást is segíti, de a dolgok helyének megkeresésében, és azok elrendezésében nagyon sok segítséget nyújt. Magával ragadott tehát a japán hölgy.

Férjemnek büszkén dagadó mellkassal ennyit mondtam: “Konmarizni fogok. És Te is kellesz hozzá.” Határozott lehettem, mert visszafojtott hangon, lassan kérdezett vissza, sajnos ismeri már az eltökéltségemet 😉 “Ahaaaa, és az mi?” Elmagyaráztam, hogy rendrakás, de aszerint szelektál, hogy az adott tárgy örömet okoz-e. És mindent a földre kell szórni, és egyesével kézbevenni. Nem helységenként kell haladni, hanem kategóriánként, tehát pl. nincs olyan, hogy kipakolom a nappali bútort. Ellenben az elektromos kütyüket együtt kell kezelni. Ennyire voltam képben én is – kellettek tehát az olvasmányok.

Kezdődik az öt hetes projekt!

Itt volt apósom egy hétig, így a kezdetekkor a nyolc és fél hónapos mászó-felálló kisfiam gyermekfelügyelete megoldódott. Alig vártam, lássuk a medvét. A módszer kategóriánként halad, elsőként a ruhákat és kiegészítőket veszi sorra. Azt hittem, csak a majd-ezekbe-még-visszafogyok fiókot kell megszüntetnem. Tévedtem. Az ágyra szórtam a ruhákat, egyszerre csak pár fióknyit/polcnyit.

Csak a szelektálásra koncentráltam, egyesével kézbe vettem a ruháim és feltettem a Nagy Kérdést: Örömet okoz ez még nekem? Aminek mennie kellett, annak bizony megköszöntem a szolgálatait – magamban! ☺ Volt, amit végigsimítottam.

Részletesebben érdekel a Konmari módszer? Olvasd el Szandra összefoglalóját arról, hogy mik a KonMarizás legfőbb előnyei!

A saját ruháim átválogatása

Miután végeztem az adott mennyiséggel, visszadobáltam mindent az üres helyekre, nem törődtem sem hajtogatással, sem pakolászással. Jött az újabb kupac. Nem változott sokat az alakom a terhesség után, de azoktól a daraboktól, amik nemrég még a “mintha rám öntötték volna” kategóriába estek, meg kellett válnom. Nehéz szívvel pakoltam.

Egy gyönyörű kabátnál aztán elszakadt a cérna. Sírni kezdtem, mint egy kisgyerek. Nem tudom mi történt, de hagytam magam. Soha az életben nem lesz jó, ez borítékolható. Szépen, csigalassan belehajtottam a soron lévő zsákba, és egy mély sóhaj után folytattam a munkát. Jelenleg nagymamámnál vannak a zsákok, a családom válogathat belőle. Ami megmarad, egy szociális otthon lakóit fogja szolgálni. Nagy könnyebbség, hogy nem kellett a ruhák sorsán töprengenem. Ha itthon kerülgetném a zsákokat, lehet visszavennék ezt-azt, de ez a módszer szerint nem ér!

a Konmari hajtogatás az csavarás, a szögletes hajtás talán praktikusabb
Felsők a fiókban

A család ruháinak hajtogatása

Jöttek a Törpe ruhái. Hamar végeztem, csak előszedtem a következő méretet. Amiről tudtam, hogy nagyon-nagyon-nem-szívesen adnám rá, azoknak nem kegyelmeztem, de csak néhány darabról volt szó. Minden egyebet megtartottam, ugyanis kúszik-mászik, leeszi és leissza magát, van, hogy egy nap több kollekciót is felvonultat a fiatalember. A legtöbb ruhánkat kaptuk, vagy én vettem bababörzén. Átnéztem a készletet. Kevés a body, rengetek a póló és a pulcsi. Vásárolni majd csak trikós bodyt fogok neki, így lesz a legjobb a ruhák kihasználása.

Babaruhák

Majd a férjem is átválogatta a ruháit. Nem piszkáltam, de neki elég kevés a ruhája, kritikusan vásárol, tehát jól összeállított a gardróbja. Ismeri a módszert, mert hosszú autóutakon folyton ecsetelem neki, kiszállni pedig nem tud mellőlem… Egyébként támogatja ezt a vonalat, segítségemre van. Hogy egyesével megkérdezte-e magától, hogy örömet okoznak-e a ruhák? Nem tudom, de kétlem. Marie Kondo is kiemeli a könyvében, hogy mindenki a saját részével foglalkozzon, a család holmiját tilos szanálni. Hogy milyen alapon tette ezt meg a férjem, nem tudom, de megtette, nekem ez a fő.

KonMari hajtogatás és a Pinterest

Ekkor jött a hajtogatás… Marie Kondo szerint a ruhákat téglalappá hajtva, állítva kell tárolni, hogy a fiókok (polcok esetén az azokon elhelyezett dobozok) kihúzásával azonnal lehessen látni a tartalmát. Zoknikat, harisnyákat és alsóneműket pedig felcsavarva, állítva. A zoknikkal kezdtem. Nem tetszettek csavarva, ekkor jött képbe a Pinterest. Találtam egy remek hajtogatási módot, kipróbáltam, elsőre szerelem lett.

Zoknik a fiókban

Nem volt megállás. Tetszettek a fiókjaim, rendezettek voltak, de elfogott a pánik. Körülnéztem a szárítón, minek kell még beférnie és hova fogom tenni. Mi van, ha veszek valamit?? (Sanszos… ☺) Remegő kézzel, gyöngyöző verejtékkel, lassan közelítettem újdonsült gardróbomat, mini téglalapokká hajtogatott ruháimmal. Mind befért. Huhhhh…

Pulcsik a fiókban

A férjem következett.

Ferjem pulcsijai

Összehajtottam néhány ingpólót, és mivel nem terveztem plusz munkát adni magamnak, megkérdeztem tőle, jó lesz-e így. Igen, jó lesz. Nehéz volt a ruháit összehajtani. Elég alacsonyak a fiókok (kb. 20 cm), ahhoz képest, hogy 50 cm és 100 cm szélesek.

…Tuti, hogy japánban nem ez a szabvány…

Legnagyobb meglepetésemre kiürült a gardrób összes polca, elfértünk a fiókokban, pedig csak három nagy zsák ruhától váltunk meg (mi ketten, a kisfiamét félretesszük, sok a rokon kisfiú, és nekünk is kellhet később). A hajtogatás rengeteg helyet megspórolt! Másnap kihúzott egy fiókot, és közölte, hogy ezt így nem fogja tudni megszokni, sorry. Nekem is ez volt az érzésem, de ki kellett próbálni. Marie Kondo is vallja, hogy minden ruhának megvan, hogy szeret lenni. Szerintem a férfi ingpólók pl. határozottan ellenzik az apróra hajtást.

Most polcon vannak, tehát igaz rájuk, hogy ránézésre egyszerre látszik mind, a fiókokat pedig szellősebben tettem. Így plusz két polc bánta, de jobb lett az elrendezés.

Kiegészítők

Táskák

A táska a táskában módszert alkalmaztam tinikoromban, utáltam. Már olvasni is rossz volt, hogy a KonMari módszer ezt ajánlja. De kapott egy esélyt. Legnagyobb meglepetésemre ezúttal működött. Egy nagyba egy, maximum két kisebb táska ment. A felszabadult polcokra kerültek.

Mint egy üzletben. Zseniális!

Az ékszereimet előre hoztam. A gardróbban tartom őket, egy fiókban. Beszéltem egy ékszerésszel, vihetek ezüstöt, és megbeszélés alapján készít nekem valamit belőlük. Így nagyobb volt a lendület, tudtam, „nem vész el, csak átalakul”. Így az érzelmileg fontos ezüstjeim velem maradnak, csak más formában. Aranyat nem hordok, de nincs sok, két gyűrű és egy lánc medállal. Ballagási ajándékok, szigorúan maradnak. Ékszertartó ilyen esetben praktikus.

Annyit változtattam a tárolási szokásaimon, hogy a bugyik közé egy kis dobozba bekerültek a tárcáim, az irataim és egy notesz. Teljesen kiesik az íróasztal az utamból, amikor készülődöm, de erre csak Marie Kondo könyve nyitotta fel a szemem. Egyelőre nem bántam meg. Ott öltözöm, ott vannak a táskáim…

Cipők

A cipőket nem válogattam át. A tavasszal ugyanis utolért a felismerés, hogy a terhességtől kicsit kiszélesedett a lábam, így kapásból búcsút mondhattam jó pár cipőmnek. Ha már úgyis szelektáltam, mindnél a szívemre tettem a kezem, hogy felveszem-e valaha az életben. Folyamatos ellenőrzés alatt vannak – ha valamelyik mégsem kényelmes, vagy tönkremegy, mennie kell.

A ruhák kategória a hajtogatás után pár héttel

 

Már lazábban hajtogatok, nem terítek le mindent az ágyra és simítok végig minden hajtáson a tenyeremmel. A kényesebb ruháknál muszáj lesz, igen, de a hálóingemmel nem vagyok hajlandó pepecselni. De az is lehet, hogy csak ügyesedem. A módszer van értem, és nem fordítva. Japán az origami hazája, nekem ezt tanulnom kell…

Mik a tanulságaim?

Könnyű menetnek képzeltem a ruhák rendbetételét, de nem volt az. A KonMari módszer szerinti szelektálás lelkileg elég durva, sok mindent végiggondol közben az ember. Régi munkaruhák, régi buliruhák, rengeteg polár pulcsi a hegyekben töltött szezonokból… Felvonul előttünk az életünk, ez nem egyszerű pakolászás. Bár fizikailag is igénybe veszi az embert, a lelki részével is számolni kell. A hajtogatás és elrendezés is időigényes, kísérletezni kell, esetleg többször is neki kell futni, mire ráérez az ember. Ami zavar, az az, hogy van pár polc, amin jelenleg lom van – de majd erre is sor kerül. Nehéz fellélegezni a kupis gardrób előtt, hogy kész az első etap. Pedig kész van. Mantrázni kell: kategóriánként, nem helységenként. Kategóriánként, nem helységenként…

Jövő héten jövök a könyves kalandjaimmal. Kíváncsian várom a szelektálást, miután a csapból is az folyik, hogy „könyvet nem dobunk ki” ☺ Ideje leszámolni ezzel az értékrenddel, bár én is csak úgy tudok, ha új helyre, jó célra juttatom őket. A kukába képtelen lennék…

Megakadtál az otthonod rendszerezésével? Válaszd Otthonszervezés szolgáltatásomat, melyben teljeskörű segítséget nyújtok számodra!


Szitás Judit, vendégszerző

Szitás Judit vagyok, 29 éves, férjemmel és lassan kilenc hónapos kisfiúnkkal Klagenfurtban élünk. Szeretem magam körül a rendet, azt a fajtát, amikor látszik a lakáson, hogy emberek élnek ott. Kis káosz belefér, hiszen ÉLÜNK, boldogan… Szívesen csinosítgatom az otthonunkat, a szelektálásról sem feledkezem el soha. Aztán megtörtént. Anya lettem. Terhesen a varrógépet hajtottam, a horgolótű az ujjamat törte, a szemem már kidülledt a sok olvasnivalótól. A sütőben állandóan sült valami. Jön a baba, nem lesz idő az újdonságokra. Újabb szelektálás, itt az új élet a küszöbön, új prioritásokkal. Aztán jött a pár hónapos hullámvasút: mámor, ismerkedés, bizonytalanság. Aki felismeri, hogy ennek sosem lesz vége, mert mindig újabb és újabb korszak jön, az már fél siker. Felismertem, elfogadtam. De valami nem stimmelt, még mindig nem. A nap nagy részét itthon töltöm, és rá kellett jönnöm, hogy utálok itthon lenni. Nem a kupi zavart, azt esténként hamar rendbe raktam. De akárhová néztem, összeszorult a gyomrom. Ebből a könyvből sem főztem még. Ezt a magazint sem olvastam el, azt a könyvet sem. Ezt a kézműves apróságot is félbehagytam. Le kéne porolni a polcot, de a sok porfogót nincs időm eltenni. És a többi… Ekkor jött megmentőm, egy japán hölgy, Marie Kondo személyében…

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés