Donáth Fanni, vendégszerző

Az egyik nap bementem a nagyszobába. Biztos ismeritek azt az érzést, amikor el vagytok foglalva a gondolataitokkal és csak bementek az egyik helyiségbe. Megvan a célja, de amikor odaértek elfelejtitek.

Velem is így történt a minap. Ott álltam a nappali közepén és csak bámultam magam elé. Nem jutott semmi sem az eszembe, viszont a szemem megakadt a könyvespolcomon. A gondolataim pedig elkalandoztak afelé, hogy Miért éppen így néz ki, miért épp a nappaliban van a könyv helye. Hiszen nem szoktam a kanapéra leülni és olvasni. Lehet inkább az ágyam mellé kéne áthelyeznem az olvasnivalóim székhelyét? Úgyis terveztem egy kreatív átalakítást, akkor kezdhetném, akár ezzel is!

Könyvek rendszerezése belülről

Így történt, hogy elkezdtem rendezgetni a könyveimet. Közben pedig felmerültek kérdések bennem, hogy melyik milyen úton került hozzám? Elmerengtem, majd a gyors statisztikám a következőket mutatta.  A felét én vettem, egy részét örököltem, a többit pedig ajándékba kaptam.

Mindig szerettem könyvet olvasni. Ez is olyan volt, mint egy szertartás. Bemehetsz a könyvesboltba, vagy ma már az interneten is megveheted a könyveket. Megszólít a könyv színe, a címe  stb… Majd mikor kiszemeltétek egymást, a kezedbe fogod, megérinted és fellapozod. Érzed a papír illatát, amihez semmi sem hasonlítható. A lap selymességét  …. és beleolvasol.

Magával ragad a betűtípus,  a formai kinézet. Amit pedig a sorok közt találsz, értelmet ad mindennek. Legyen szó egy szerelmes regényről, receptkönyről. Minden műfaj egy  csodálatos élményt ad, megvan a maga utánozhatatlan hangulata.

Mondhatnám úgyis; azok a könyvek, amiket saját magamnak vettem, mindig ,,megszólítottak”.

Sokszor ugrottam be egy könyvesboltba, amikor választ kerestem az életem egyik területére. Például ilyen volt Müller Péter Jóskönyve. Nem akartam jósolni, de mivel választ kerestem, egyértelmű volt, hogy ebben arra lelhetek, és meg is vettem. Nem is csalódtam.

Biztos emlékeztek a kötelező olvasmányokra a suliban. Őszintén szólva, ha rám parancsolatak én sosem szerettem olvasni. De egy-kettő még a mai napon is megtalálható a polcomon. Nektek is?

Könyvekből élmények

Emlékszem, háztartástan órán ismerkedtem meg a Tüskevárral, amit a tanárnőnk olvasott fel, miközben mi csináltuk a feladatokat. És ami számomra oly rejtélyes világokba kalauzolt. Vagy például a Pál utcai fiúk. Tudtam, hogy mi fog történni Nemecsekkel és nem akartam kiírni a darabból, ezért nem olvastam el sokáig az utolsó részt.

Milyen érdekes, hogy mennyire bele tudjuk magunkat élni, kapcsolódni a szereplőkhöz, s  velük együtt izgulunk, sőt mi is ott találjuk magunkat a cselekményszál közepén. Akár egy könyvsztár a lapok közt elveszve. Nem lehet letenni! Volt arra is példa, hogy egy huzamban elolvastam egy háromszázoldalas könyvet, mert Harry Potter elvarázsolt.

Amikor pedig kiolvastuk, olyan mintha valami megszakadt volna. Előbb a képzeletünk könyvében játszottunk szerepet, majd visszacsöppenünk a valóságba. Minden furcsa, újra meg kell szoknunk, mert mi magunk is egy könyv lettünk.

Mit jelent a könyv számodra?

Magam sem értem, hogy miért tartottam meg a kötelező olvasmányokat, hiszen egy negatív élmény köt hozzájuk. Na és az Egri csillagok? Sajnálom, de nem szerettem. Mégis ott kandikál a könyvespolcomon. Vajon ez most a dicsőségről szól? Vagy inkább csak megtartottam, mert a szüleim megvették és ha átjönnek vacsorára, nem merem felvállani, hogy elajándékoztam? Ki tudja? Egy biztos; nem szerves része az életemnek.

Most ezt így átgondolva, úgyis beléptünk a 2018-as évbe. Minek ragaszkodjak ahhoz, ami elmúlt, ami nem szolgál? Úgy döntöttem el fogom ajándékozni az összes olyan könyvet, ami felesleges.  Így pedig helyet fogok csinálni az összes új könyvnek, ami a jövőben rám vár.

Könyvespolc Miértje

Ti már elgondolkoztatok a könyvespolcotok Miértjén? Ha nem, javaslom most nézzétek végig alaposan. Ez megint csak a saját példám, amiről hitelesen tudtam beszélni. De nagyon kíváncsi lettem, vajon a baráti körömben, ki hogyan vélekedik a könyekhez kötődő viszonyáról, ezért végeztem egy kutatást.

Miszerint a legtöbb ember magának vette a könyveit. A kisebb része volt az, amit ajándékba kapott. Öröklés alapján pedig egy ember volt kimagasló. Hat könyvet kapott az elhúnyt barátja után. Saját maga választotta ki őket. S amikor megkérdeztem tőle, miért pont ezeket?  Elmondása szerint egy könyvet a szakmájából adódóan, a cím az, ami megragadta ( A drámaírás művészete: Egri Lajos).

Ezenkívül Oshotól hozott el három könyvet, de korábbról már az író műveit ismerte, így egyértelmű volt,  hogy nem fogja otthagyni. Egy másik könyv film változatát látta, de az írott szövegre is kíváncsi lett. A legutolsó könyvhöz pedig érzelmi szálak fűzték, a barátjára emlékeztette.

Titeket mire emlékeztetnek a könyveitek?

Egy barátotokra, egy szép élményre, netán egy negatív kép ugrik be?

Aztán arról is faggattam őket, ki milyen rendszer szerint rendszerezi a könyveit. Itt volt mindenféle opció:

• Szín szerint,
• ABC szerint,
• Időrendi sorrend alapján,
• Méret szerint,
• Műfaj… meg, amit el tudtok képzelni.

Ám egyértelműen állíthatom, mindenkinek van/vannak olyan könyvei, amiket csak egyszer olvasott el és többször nem is szándékozik. Az a polc is hosszú, aki bizonyos könyveket tartogat a jövőre nézve. S hogy miért tartották meg? Nos, volt aki a gyermeke számára rakta félre a Disney összes változatát, mások pedig a megoldott feladataira emlékeztették. Arra, hogy miket ért el az életben.

Hogyha te is a könyvek rendszerezése előtt vagy, olvasd el Szitás Judit vendégszerző bejegyzését a KonMari módszer szerinti könyv válogatásról.

Ám mindenki fejében ott az a bizonyos „Könyv-bakancs lista”. Elkötelezettek, hogy minden mű, ami e képzeletbeli cetlin található, ki legyen pipálva. Nem szeretnek könyvet félbehagyni, így nem is teszik. De a nap végén örömmel térnek nyugovóra, ha egyre több pipa kerül a felsorolásba.

Olvasás az életünkben

Azt is érdekes volt felfedezni, honnan ered az olvasás szeretete. Valakinek sokat olvastak gyermekkorában, mint ahogyan nekem is az Anyukám az öreg néne Őzikéjét. Azt hiszem az én könyvmoly pályafutásom innen indult. De kiemelt helyett kapott gyerekkorunk nagy slágere a Buci Maci magazin is a polcokon. Mindenkinek volt a családban egy hozzátartozója , aki megfertőzte Őt ezzel a szokással. Sőt, képzeljétek, valakit a diavetítésen kersztül vezettek be e világba. Érdekes nem?

Mindent összegezve szerintem kijelenthetjük a könyvek meghatározó részei az életünknek, nem pedig csak a lakásunkat díszitik. Egyszerűen a lelkünk látképei. Megmondják ki vagy, honnan jöttél. Mihez ragaszkodsz, milyen emlékeket örzől.

Sokszor választ adnak, amikor kételkedsz, máskor pedig felvidítanak. Nincs olyan könyv, mely értelmen számodra, akármilyen érzést is vált ki belőled. Viszont egy dolgot ne felejts el, hogyan rendszerezed őket, azt már Te döntöd el. Úgyhogy ha eddig nem gondolkoztál el rajta, nos itt az idő.

Mi a Te történeted?

Donáth Fanni, vendégszerző

Sziasztok, kreatív blogger vagyok, amit azzal kezdtem, hogy megkeresésre mások emlékeit írtam le rövid történetben összefoglalva szülinapra/évfordulóra és egyéb alkalmakra. Emellett létrehoztam a blogomat azzal a céllal, hogy a saját életem pillanatait is megosszam. S mivel kreatív írást tanultam, ötleteket és tippeket is találhattok a Fannitasztikus blogon.  Az újévi tervem pedig az, hogy befejezzem a napló-regényemet és ezzel másokat is inspiráljak az írásra, amit a Facebook oldalon is tudsz követni.